Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Az 1715-ös összeírásnál még mindössze 80З hold földet müveinek Karcagon, s csak kis rétről esik emlités. Az öt évvel későbbi már a konszolidálódottabb állapot következtében megnövekedett lakosságot sejtet. A termelés szerkezete ugyanazt az arányt mutatja 1:6 a szántóföld javára. Csupán mennyiségi növekedést ad. A redempció utáni állapotokat tükrözi az 1753-as fel mérés. A. szántóföld már a határnak több mint egynegyedét foglalja el. Ez megfelel az állandó kiosztás alá vett területnek. Itt.találkozunk először a legelő és nádas területének jelzésével. Mindkettő az elkövetkező időkben csökken. A következő adatok jóval több, mint egy évszázad múlva mutatják a karcagi állapotokat. Ekkor már ujabb jelentős változások után vagyunk. Mindenekelőtt az árvizmentesités és le— csapolások következtében jelsntős területek, un. réti földek váltak mezőgazdasági müvelésre alkalmassá. Ezeket a földeket 1864—ben osztották ki birtokarányi

ago

san. Az osztás alapja a redempciokor felfektetett Liber Fundi volt. Ekkor már a megművelt föld a határ felét teszi ki, és kétszerese a száz évvel korábbi területnek. A legelőterület a másik jelentós része a határnak. Ez a kettős megosztottság pontosan megfelel az a dott időszak termelési szerkezete által mutatott képnek, a gazdálkodás akkori állapotának. Az l89o-es adatok külön jelentősége abban van, hogy utalnak arra a folyamatra, mely a század második felében játszó dott le. A legeltető állattartás területileg is visszább szorul, ugyanakkor növekszik a kaszáló rét területe, mely az állattartás belterjesedése felé mutató tendenciákat sejtet. A réti.szénagyüjtés jelentőségére a későbbiekben még visszatérünk. - 24 -