Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

rendes utón jött, nem pediglen szökött. Az sem számított a városon, hogy valaki több éves szolgálat után akart Jetelepedni. Sot az is előfordult, hogy valaki itt nosült meg, s a tanács feleségével együtt kiutasitotta a városból a fiu szülőföldjére : * Baranyai András nevezetű idegen legény ki ide szolgálni jött volt, s itt meg házasodott s juhokat is tart,mint ide hir nélkül jött,, s be házasodott elő állván Levele mutatása szerént ide hajtott 3o darab Juhokért fizessen Baranyai Andfás Legelő pénzt minden darabtól 12 xrajczárt, summáson tehát 7 -írt 12 xrt, maga,pedig Feleségével és Jószágával ha— 34Azajába Örsre utasittatik." Mind a levéltári források, mind pedig az emlékezet azt bizonyltja, hogy a szolgálatot vállalók rendszerint nőtlen férfiak voltak. Szent Mihájfy napjától egy éves szolgálatot vállaltak az előre megállapított és kialkudott bérért. Ezért mindenféle mezőgazdasági munkát végeztek, s gondozták az álla-* tokát is. Rendszerint kinn éltek a tanyán télen is, ha a jószág kinn volt. Ça azonban benn teleltettek a városon, ugy ők is benn laktak. Kevésszámú szolga esetén ők is együtt étkeztek a családul t u

gy i

g nevezték őket, hogy bennkosztosok

. Ha többen voltak, külön főzött a számukra a gazdasszony, gyakran gyengébb minőségűt, mint a családnak. Az ilyen helyet hamar otthagyták a cselédek. A munkát minden esetben a gazda irányította, ő_határozta meg, hogy kinek mi lesz azon a napon a tennivalója. Életkor és a munkában betöltött szerep szerint két csoportját különböztetjük meg a szolgáknak : a.

kisszógát

, vagy kisbérest, és a nag.vszógát

, vagy öregbérest. Az első funkciót leginkább gyerekek töltötték be, amikor már kimaradtak az - 174 -