Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Nagyon tanulságos ennél a kérdésnél idézni az I808» augusztus 12-i tanácsülés jegyzökönyvét. Ekkor a kerületi kapitány kérdéseire, hogy tud-e a város valahol eladó vetni való gabonát, mennyi búzája és árpája van a városnak, valamint mennyire lesz szüksége kenyérre és vetni — az alábbiakat feleli az elöljáróság : и Minthogy még Debretzen vidékén és tul rajta azokon a részeken, hol most bővebb áldás vagyon, a nyomtatás még jó formán el sem kezdetett, annyival inkább el nem végződött, nem esett a Tanácsnak értésére semmi ollyas summás el adó Gabona, reményleni lehet azomban továbbat, hogy az ott lévő bőséghez képpest fog ottan elegendő találtatni. Még egy szemet sem nyomtatott a Közönség, azért nem tudhatni mennyi Búzája s árpája lészen, annyit lehet még is mondani, hogy vetni busájával beéri, Árpája, zabja a vetni valón kivül is reménység szerént lesz valami, summás vetésről, meghatározni azomba még most egyiket sem lehet. Most vett búza van mint-egy loo köböl, árpa, zab ujjig való. ügy gondolkodik ezen Tanáts, hogy ha a Communitás részére Búzában és Rozsban З00 köblöt és 3 vagy 4 száz köböl árpát fog vásárolni, akkor ollyan állapotban tejendi, hogy meg nem szorul, azomban az ollyan szegényeken is segíthet, a kiknek más módja maga táplálására nem lessz. Ugyan azért nem is gondolkodhatik oda, hogy most a Bánátusi Hajósokkal alku tétessen részére, nem tsak azért, mert az idén tőllök lett Búza vétel is nem a reménység szerént ütött ki, hanem azért is, mert a nyomorult szegények számára tejendő segittséget alkalmatosabbnak gondollya Rossal, vagy fél rész búzával, fél rész árpával tenni, mint a drága búzával. Hogy pedig illyen szegények minél kevesebben legyenek, azonkivül is hogy önként -157 -