Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

hozzákezdtek a haj ázá

shoz. A falat is és a hajazatoi is fizoroe» san egymáshoz rakták» nehogy beázzon az asztag. Kikor egy szakasszal elkészültek, kezdték rakni mellette ugyanilyen módon a másikat, stb. Attól függött» hogy mennyi gabonát akartak egy asztagba rakni, aszerint kezdték az alját. Az asztag oldalában vagy falában a kévék tövükkel kifelé állottak, a hájazatnál a kalászok voltak felül. Fagyon vigyáztak rá, hogy két szakasz szorosan egymás mellé kerüljön, mert különben itt könnyen beázott volna. A jól rakott asztag— nál nehezen lehetett megállapítani, hogy hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik szakasz. Fontos szempont volt az is, hogyan bélelik az asztagot, A bélelésnek mindig magasabbnak kellett lennie, mint a falnak, hogy ha ülepszik is az asztag, az oldalkéve inkább kifelé csurgóra álljon, nehogy az oldalrók kapott vizet bevezesse az asztag belsejébe. A vetőmagnak szánt szakaszt mislinggel, kaparékkal választották el, hogy figyelmeztesse a kévehányókat a csép~ léskor. Érdemes idézni az.egyik adatközlőt, aki a fentieket tanulságosban foglalta össze. Az egyik nagygazdánál volt szolga-tanyás. A gazda egyszer a madarasi barátjával jött megnézni, hogyan rakja az asztagot az adatközlő. Az egész határban hires volt arról, hogy nagyszerűen értett ehhez a munkához. ** Kérdem a madarasi gazdától, hogy mi a véleménye ? — Ehhez hasonlót nem láttam eddig. Azért mentünk a barátommal hol távo — labb, hol közelebb, hogy,alaposan megnézzem. Ennek olyan forma a hajazâta, mint a háztető. És most kérdem magától^ mi annak az oka, hogy a hájazat tul nagy többségében behajladozik ? E^yik helyen behajlik, másik helyen nem, és ha eső van, ott beázik. Annak az az oka, hogy ott puhább a bélés, és a hájazatnak az alja, és nem e- 147 -