Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

A FOLD MEGMUNKÁLÁSA A talaj termőere.íének pótlása Karcagon a földmüvelés terjedésiével, a talaj jobb kibaszna fsával nagyobb gondot fordítottak a föld termőerejének a pótlására. Bár ez a törekvés tapasztalhatóan megvolt, azonban a legutóbbi időkig intenzivebb trágyázással alig találkozunk. A talaj erejének javítására csak egyik mód a trágyázás. A szerves istál lótrágyának csak egy része került ki a szántóföldre. A nagyobb része a fában szegény vidéken a tüzelő szerepét töltötte be. A megérett ganét kitaposták formába, meg szárították* s fűtésre használták. Sőt még napjainkban is viszonylag gyakran találkozni a Kunság területén olyan házakkal, portákkal, ahol ez a fűtőanyag is megvan. A nagyszámú telelő jószág összegyűlt trágyája igy nem került ki a földekre. Az adatközlők véleménye szerint egy-egy darab föld trá gyázására lo—12 évben egyszer került sor. TÁLASI István ennek az okát .abban látja, hogy a legelő jószág eléggé megtrágyázta a pihenő földet : n Mind a Kunságban, mind a Közép-Tisza vidékén egészen napjainkig voltak ugyan olyan őstelevényü talajok, melyeket feltöré sük, kb. 50-60. év óta sohasem kellett megteríteni, de ezek a kotus földek már kimerültek, és az ugar felhagyásával a föld nem pihenhet. Hogy a régi időben viszont a trágyát miért fordíthatták nyugodtan tüzelőszernek, az. előzmények után megérhetjük."'" - 123 -