Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

A GAZDÁLKODÁS FORMÁI Néhány szó a jászkun "birtokviszonyok történetére! A bevezetőben utaltunk rá, hogy az általános érvek mel­lett milyen helyi sajátosságok azok, melyek arra késztetnek bennünket, hogy anyagunk tárgyalását a 18. századdal kezdjük. A történetírás jól tisztázta már a Kunok történetét a bete ­lepedéstöl kezdve. Ennek során az is tudott, hogy az egymást követő századok alatt különböző kiváltságokra tettek szert a jászkunok. Ezek szintje a 18. századra megegyezett a nemesi kiváltságok szintjével. Éppen ezért volt nagyon súlyos csapás II. Lipót törvény­telen tette, mellyel a hármas kerületet teljes egészében ko ­ronabirtokként kezelte s eladta. Ezzel megsemmisitette a szá­zadok alatt szerzett kiváltságokat, a területen élő lakos о — kat jobbágysorba taszította. A török kiűzése után a felszaba­dított területeket a Habsburg ház ugy tekintette, mint fegy ­vérrel megszerzett uj birtokot, s minden korábbi előjogot i ­gyekezett semmissé nyilvánítani, hogy hatalmát korlátlanul ér­vényesíthesse. Az uj.szerzemények egy része kamarabirtok ma ­radt, másik részét udvar hü emberek kapták szolgálataik fejé ­ben, harmadik részüket eladták, vagy elzálogosították. Ennek esett áldozatul a Jászkunság is, 17o£~ben az eddig kiváltságokat élvező területet II. Lipót eladta a Német Lovag­rendnek 5oo ezer forintért. Hiába volt minden tiltakozás a la­kosok és a Rendek részéről a jogtalanság ellen, az uj tulajdo­nost jogaiba ünnepélyes keretek között beiktatták. A sérelem Q mm

Next

/
Thumbnails
Contents