Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

és bodzát terem, a Redemptus lakosoknak, kiknek a Zádori erdőbe hagyma földjük nem jut, még e héten, tsak ezen esztendere fel osztatik." A város határában eléggé jelentős a dinnyetermasstés a múlt század végéig. Mint korábban irtuk, az évenkénti újraosztással élt földek között külön dinnyeföldeket adtak. Erre FÉMES Elek és PALUGYAY Imre is utalt, a századforduló után a dinnyeföld összezsugorodott,néhány négyszögölnyire, rendszerint a tanya mögötti részen. A takarmánynövények szántóföldi termesztése is eléggé későn indult meg. A múlt század második felében a lóhere és lucerna kezd terjedni. A lucerna termelése ölt nagyobb méretet. Egy-egy gazda, ha földje kimerült, 5-6* de legfeljebb lo holdat bevetett lucernával, s ezt néhány évig kaszálta, mig az aranka ki nem ölte. Ez alatt a föld is pihent. Utána az első feltörésbe zabot vagy árpát vetettek, és csak azután került bele a búza egymásután két. évben és aztán kukorica.Ez utóbbi már a vetésforgó tagja volt» Kb. lo évenként került újra lucerna egy-egy földbe, E növényféleségek meghonosításában a gazdasági iskola nak nagy szerepe volt. A takarmányrépa a századforduló táján került bele a vetésforgóba és hóditott egyre nagyobb teret. A cukorrépa pedig csak az 194-o-es években válik ismertté. Általában a szántóföldi takarmánytermesztés csak az egyéb járulékos növényekkel; a szénával, csutkával, törekkel, szalmával, gaz zal együtt biztosította a jószág takarmányozását. Nem kívánunk itt bővebben kitérni a szőlő és gyümölcs termelésére. Ennek a helye a város körül félkörívben elhelyezkedő 9 kertben volt. Ezek a zárt kertek nem kizárólagosan csak a szőlő és gyümölcstermesztés helyei. Itt veteméhyezik el a - 115 -