Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

kísérletek azonban hosszú időn keresztül erős ellenállásba ütköztek. Ragaszkodtak a gazdák a bevált növényekhez, s nem szívesen kockáztattak: "Másfajta vetnívalőt a földműves iskola szerezte. Yót gazda, aki nem engedte, mondván, hogy ő csak a tiszavidéki veti. Most is az a baja a karcagi határnak, hogy kiszorították a vetisit." A gabonatermesztés hosszú időn keresztül alig haladta meg az önellátás kereteit, A piacra termelésnek - mini arra korábban rámutattunk - nem voltak meg a feltétölel, és igy a termelés nem fejlődött kellő mértékben,, A búzatermelés akkor lendül fel, mikor megépül a vasutj könnyen lehet messze szállítani, s jóval jövedelmezőbb,mint a hagyományos keretek között űzött állattenyésztés. A rétek, legelők felosztásával nyert ujabb területeket is búzával vetik, A megművelt szántóföldek 5c~6o %-a búza. Nagyjából a műit század második felére alakul ki a ma is ismert vetésforgó rendszere. A búzatermelés a táj legfontosabb mezőgazdasági tevékenysége volt a legutóbbi időkig. Mellette csak a kukoricatermesztés kapott nagyobb teret, A búzán kivül kisebb mennyiségben termesztettek még árpát, zabot, kölest. Ezek azonban mindvégig inkább csak járulékok voltak. Az első kettő az állattartást szolgálta, míg a köles a mindennapi táplálkozásban töltött be fontos szerepet. Általában csak néhány holdat lett ki egy-egy gazdaságban e .növények vetésterülete a gazdaság nagyságától függően. A kukorica térhódítása is jól nyomon követhető. A sertéshizlalásban is egyre nagyobb,a szerepe, de más állatok takarmányozásában is felhasználják. Előbb még csak az évenként újraosztott földben van a helye, majd lassan az ugarföldekbe kerül és a határ- felosztása után a vetésforgó egyik leglényegesebb - 113 -