Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Szűkszavúan a források arról is szólnak, hogy milyen mennyiségekkel lehetett ebben az időben számolni. Egyrészt a megtermett szénamennyiséget lehet igy figyelni, másrészt a terminológiákban a szénámunka nyelvi rendszerét kisérhetjük figyelemmel, 179o-ben Hagymás! Sámuel panaszt tett a tanácsnál, hogy " a Lente völgyön kivül lévő két boglya szénáját prédálták valakik el, mely négy jó szekérrel lett vol 2o4 na." Ugyanennek az évnek márciusában Pandúr István panaszolta, hogy " S.Nagy Albert és Kiss P András 8 vontató szénából álló boglyáját meg hányván mint egy fele részét éjt— szakának idején szekérrel el hozták némely részét pedig a 2o5 Bogja árokban taposták." Figyelmet érdemel ennek az idézetnek a második része, mely arról tanúskodik, hogy a boglyába rakott szénát ugy védték az állatok kártételétől,hogy körülárkolták. A szomszédos Sárrétről, Z.sákáról OSVATH.. Pál hasonló jelenséget ir le neves könyvében. 1792 februárjában Pallagi András özvegye Gellért Katalin bepanaszolja Mátyus Györgyöt, hogy a két láncaljányi területen termett mintegy 4-8 vontató szénáját elvitte. Sós István és Csorba Mihály pedig 1794 márciusában lo forintért vett egy boglya szénát "mellyben 6 szekérrel lett volna 4 lóra," azonban csak két szekérrel hozhattak el, mert a többit mások rakták 2o8 fel. Egy 1796-os adatból arra derül fény, hogy hozzávetőlegesen milyen értéke lehetett a szénának : "Nagy György panaszollya, hogy tavaly tavasszal az ő földjét Szilágyi András hibából megszántván, *s a termést Is el vévén, meg egyeztek abban, hogy 8 vontató jó szénát 2o9 adjon a földnek egy esztendei hasznáért." A termésátlagra vonatkozóan tanulságos idézni azt az l8o2. Május 8-án kelt levelet, mely Berettyóújfaluban lévő - lo2 -