Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

, A kutatásnak ezzel a módszerével nagy kockázatot vállaltunk. Lelőhelyeket Ítéltünk biztos pusztulásra* viszont a legnagyobb mértékben elkerültük a, torzóhan hagyott feltárásokat, mert tisztában voltunk azzal, hogy minden lelőhelyet a teljesség igényével sem,szellemi, sem anyagi kapacitás terén nem győzhetjük feltárni. Meggyőződésem, hogy nincs is szükség minden lelőhelyen a teljességre, mert nem hoz elég általán©-, sitható és felhasználható uj adatot azonos tájegységen belül, XXX A középső Tisza mente neolitikus szempontból is felkntatatlan volt, hisz mindössze Poroszló-Rábolypuszta volt az egyetlen - néhány tiszai cserépből álló - lelőhely, amely a szakirodalomban szerepelt. A Tiszának ezen a szakaszán a tő— le D-re és É.-ra lévő ismert lelőhelyek alapján a vonaldiszes kerámia és a tiszai kultúra népeinek településeit várhattuk, amelyek a terepbejárások, szondázások alapján előkerültek. A területen legkorábban megtelepülök az alföldi yonal— diszes kerámia népéhez tartoztak. A hazai és a szomszédos Szlovákia szakirodalmában elég sok szó esik e korszak kronológiai kérdéseiről, származásáról. A Tisza II. munkálatai részadatok nyújtásával segitik a probléma tisztázását. Kisebb feltárások több telepen folytak / Kisköre-Gát, Tiszakeszi-Tiszapart, Ároktő-Pejpuszta, Ároktő-Temetohát, Tiszavaik-Négye-* si határ, Abádszalók-Rét / és az eredmények a településhez adnak legtöbb adatot. A nem nagy kiterjedésű települések jellegzetes formája az egyrétegű gödrös, az ovális alakú gödörlakás ~ 6 -