Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

A leletek közül állatfejes karperecek, sodrott nyakperec, aranyozott ezüst mellkorong, valamint egy gyermeksirban talál bizánci tipusu ereklye tartó-kereszt emelkedik ki. 3»/ A településből mintegy £0.000 m^-es részt tárt fel, amely a templomdombtol K-re húzódó, egymással közel párhuzamosan futó két dombon terület el, A település É~i határát a Tisza holtága képezte, a Ny-i határa a templomdomb széle, amely vizenyős, megtelepedésre alkalmatlan terület. Az Árpádkori falu határait nagyméretű, mély árokrendszer alkotta, a

T melynek több összefüggő szakaszát hozta felszinre a,kutatás. A lehatárolt területen az ásatások 5o földbe mélyitett lakóházat, gazdasági rendeltetésű épületmaradványokat s vermeket találtak. A házak szerkezete nem mutat eltérést a korábban ismert Árpád-kori házaktól s az ásatás eredménye elsősorban az, hogy először.nyerhetők adatok az Árpád^cori faluszerkezet formájára nézve. A házak két dombon helyezkednek el és a dombsor közötti mélyedésben húzódott a kocsiút ÉNy—DK—i irányban. A feltárt agyagos altalajban érzékelhetők voltak a keréknyomok s a gyalogos közlekedésre szolgáló utszél. Az ut szélessége elérte a 9 métert

. Az átvágások, ill. a speciális légifotókkal keresett folytatás azt sejtteti, hogy az ut a jelenlegi holtág medréhez közelitve a Tiszaörvény-Aranyosparthoz csatlakozott, amely jelenleg is tiszai gázló. K-i irányban Tiszafürec település alá húzódik és Horváth Béla feltételezése szerint a mai hortobágyi ut vonalán haladhatott tovább. A települési forma alapján a falu két csoportra oszlik. Az egyik csoportban a földbe mélyitett házakban mindenkor agyagtapasztás nyomát találta. Az eszközanyagban a vadászatra, halászatra utaló nyílhegyek, horgok, hálónehezékek vannal tul- 35 -