Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)
az avar emlékanyágban csak ritkán előforduló, áttört diszü bronzkorongok , amelyből közel 2oo került elő . Díszítésükben geometrikus, stilizált növényi, állat- vagy emberalakos formák jelentkeznek. E korongok a női tarsolyokat di— szitették a párhuzamait a Fekete-tenger előtéri külső-alán régészeti anyagban találja az ásató. A temető sajátságához tartozik a teljesen hiányzó átélés ital melléklet. Az egész temetőben mindössze két sárga füles bögrét találtak s ezek is kereskedelemmel kerültek ide. A nagy lélekszámú, kb. 2oo-£5o fős, nehéz fegyverzetű nép — csoport az ásató megállapítása szerint az itt lévő tiszai átkelőhelyet védhette éa szerepét is ez határozhatta meg. A területen feltárt honfoglaláskori sirok^ /Ároktő— Dongóhalom 4. sir./, az okleveles adatok jelezték, hogy az Árpád— és középkorban ősi települések sorával találkozhatunk. A terepbejárások megerősítették a terület sürün—lakottságát és szinte alig volt lelőhely, ahol a feltárások ne találtak volna Árpád-kori leleteket. Modellként Tiszafüred és Tiszaörvény települések közötti tiszai holtág partján elhelyezkedő területet választottuk, amely előbb Tiszaöryény lelőhely néven, majd Tiszafüredhez történt csatolása után utóbbi névvel szerepel. A temetődomb és környéke mint lelőhely 187o— óta ismert. Az 1965-71. közötti időben Horváth Béla ásatási eredményeit az alábbiakban összegezhetjük. 1./ A templomdombon egyhajós, körives szentélyzáródású templom állott , hossztengelye alig néhány fokkal tér el az ÉNy-D K-i ^iránytól. A zömök formájú hajót az ÉK-i és DNy-i sa*» roknál 60-80 cm széles diadalív alapozás választotta el a lapított körivü szentélytől. A templom külső hossza 12,9, szé-52 -
