Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

ra társadalmi szerkezetének, ill. kronológiájának vizsgálatához, a bodrogszerdahelyi csoport / koszideri időszak / részleges feldolgozásához, ill. a tiszavidéki halomsiros kultúra etnogenezisének biztosabb alapokon álló kidolgozásához adott anyagot. A füzesabonyi kultúra itt feltárt 622 sirja a magyar— országi középső bronzkor eddigi leg

nagyobb, hitelesen fel— tért temetőrészét képviseli, s a leletanyag a legteljesebb keresztmetszetét adja az eszköz-, fegyver-, ékszer- és kerámiát ipusoknak. Több olyan tipus került elő, amely eddig ismeretlen volt. Kiemelkedő, egyedi leletként tartjuk számon a két nemzetségfő sirját, a kor teljes fegyvertárával, köztük olyan csákánnyal, amelynek fanyele megmaradt azokon a részeken, ahol a

;

nyelet bronzlemez boritotta. A leletet Kovács Tibor az ie. XVI. sz-ra keltezi. Ugyancsak kiemelkedő egy emberarcú, madártestü edény, az ie. XV—XIV.sz-ból. Annak ellenére, hogy a középső bronzkori temetőt részben fedte az avar temető, a sirok 80 %-a bolygatatlan, s igy jó alapot ad a temető szerkezetének, a temetkezési ritus- és a mellékletadás összefüggéseinek vizsgálatára, A halomsiros kultúra nagykiterjedésű temetőjének több mint 5o %-át a felette levő avar temető megbolygatta, el pusztította. Itt, a részletes temetőelemzés kevesebb konkrét eredményt hozhat, igy a feltárt 382 későbronzkori sir forrásértékét inkább a felszinre került leletanyag sokrétűsége biztositja. A Majoros-halmi ásatás méreteiben a dunaújvárosi bronzkori temetők feltárására emlékeztet. Ott döbbentünk először rá, hogy a temetők láncolatával milyen hatalmas területen fek' -24 -