Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

/ bronzfokos, átfúrt kőbalta, rézár, pengék* edények; / tartja, a megkülönböztetett mellékletek alapján,* nemzetség—, Ül, törzsfőnek, feltételezve, hogy a nyéllel sirba helyezett fokos hatalmi jelvény lehetett. Határozott kettősség tapasztalható a sirok tájolásában. Az egyik csoport &-Wy-4., a másik ennek forditottja, Ny—K-i tájolással temetkezett és elkülönülnek a temetőn belül, A Ny-K—i siroknál a mellékletek ösz— szetétele, a ritus a Polgár-basa tanyai temetővel mutat szobros kapcsolatot, s Patay Pál az,azonos törzsbe való tartozás gondolatát sem tartja kizártnak. Egyébként ebben a temetőben is - akár csak PolgárrBasatanyán - két-három nemzedék temetkezett, s mikor a legnépesebb volt

r akkor sem haladta meg a közösség a 30—^0 főt, A temetőben fellépő Hunyadi—halmi tipustt kerámia, illetőleg a megtalált telepjelenségek igen lényeges kérdések megoldására adtak lehetőséget, igy a öedrogkereszturi kultúra és a hunyadi csoport időrendjének vizsgálatára,, A tiszavalki temető mindkét csoportjából kerültek elő Hunyadi-halmi tipusok, és igy nagy időrendi különbség nincs a két csoport között, A temetőt Patay Pál a bodrogkereszturi kultúra 2, szakaszába sorolja. Tiszavalk—Tetesen a itunyadi-4ialmi csoport lelőhelyét találta meg és tárt fel kisebb területet, gödrökkel, gazdag leletanyaggal. Véleménye szerint ez a település korban megelőzi a kenderföldi temetőt és igy feloldható a temetőben jelentkező e— lég nagyszámú jellegzetes Hunyadi-halmi formát adó ellentmondás. Ezzel nem akarja azt állitani - az általában elfogadott véle ménnyel szemben - hogy a Hunyadi-halmi csoport idősebb a bodrogkereszturi kultúránál, hanem annak idősebb szakaszával együtt élt és fenn állott a kapcsolat. -18-