Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

és mint embert,'Ezért fordult felé a szolnoki nép bizalma az 1849; június 18—án tartott képviselőválasztás során. A választási jegyzőkönyv megjegyzi, hogy n ... ámbár a jelenlévőknek Damjanich tábornok eránt átallánosságba nyilatkozó'lelkesedése minden szervezést feleslegessé tett ... " a szavazás befejeztetett, mely szerént Damjanich Tábor nok 399» Graefl Ignác 27 szavazatokat nyervén, ennek ellenében Háromszázhetvenkét szótöbbséggel a Szolnoki Kerület részéről, Nemzet Gyűlési Képviselőnek elválasztatott,'s az Elnök által ezennel követnek kijelentetett ... n Damjanich szivesen fogadta "mert maga is büszke volt szolnoki diadalára. De az őt felkérő küldöttségnek azt válaszolta : Inkább csak a csatába engedjék őt menni, mint az országgyűlésre, miután jobban tud harcolni, mint beszélni s nagyobb élmény neki egy ütközet, mint a legszebb oratio," Ez a Damjanich János maradt meg a nép emlékezetében. A hazáért élni-halni kész katona, akit minden szigorúsága ellenére is rajongásig szerettek és becsültek katonái. A gyászos október 6-át, a tizenhárom vértanú tábornokot népünk nem felejti. A távolság ködében a nevek elmosódnak, de mindegyikük kiválósága Damjanich János személyében összpontosul, mint aki a nép szivéhez legközelebb áll. Ezzel magyarázható az is, hogy az aradi ereklyemuzeumban Damjanich János kivégzéséhez kapcsolódik leg — több emléktárgy. Az 194-8-ban a Nemzeti Múzeumban rendezett centenáris kiállitásról helyesen állapítja meg Sándor István " Világos és Arad a magyar néphagyományban n c, cikkében : "... A kiállitás aradi termében voltak láthatók a szekéroldalak és saroglya abból az igás szekérből, melyen a tortlábu Damjanich János tábornokot a vesztőhelyre vitték j Damjanich összecsukható nyugszéke ; mankója, me -