Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

rülzárolását a rom. kath. temető, illetőleg a Ti­szától az ugari kápolnáig, /3V kiterjesztett á­gyu ütegekkel, majd hogy a hadoszlop miként tá — madta meg hajnalban a magát Szolnokra befészkelt - még nyugodtan szunnyadó - osztrákokat, kik ré­mületbe esve, fejvesztetten szedelőzködve a város különböző pontjain iparkodtak védelmi poziciót foglalni, mi nem sikerülvén, őrületesen rohantak a Zagyva felé és a Törökszentmiklós felől közele­dő báró Vécsey honvédtábornok hadteste előtt a Tisza hidat felgyújtották, de mindez hiábavaló volt, mert a hősi rohammal előretörő honvéd zász­lóaljak az áradó Zagyva folyónak szorították a va­sas németeket. Az égő Tisza hidon át rohammal kö­zeledő Vécsey hadtest honvédéi oldalba támadták az osztrákokat, igy nem volt menekvés, csak a Zagyva árjaiba, vagy ha azt sikerült megkerülni, Hatvan felé. Damjanich a mos"tani Wéber-féle ház /35/ e ­lőtt irányította a hadmüveleteket. E szolnoki dia­dalmas csata után következtek a kápolnai és isa ­szegi'győzelmek, melyeket Budavár bevéxele köve — tett... M - 5o -

Next

/
Thumbnails
Contents