Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

A dicsőn bevégzett csata után, déli 12 órára asztalunkhoz igen nagy számmal begyültek a magyar tiszt urak, s két nap nálunk szállásoltak és lakomáztak. Március hő 7-ikén a magyar hadsereg Szolnokot elhagyva, Abony és Ceglédre sietett, e környéken ismét a császáriakkal szembeszáll

an dó ... " /29/ Kovács Kálmán visszaemlékezését /3o/ ismét Hild Viktor gyűjtéséből ismerjük. " ... nyolc éves, de igen élénk fiu voltam, a várostól 3 órányira fekvő Besenyszög-nevü községbe barátjához szándékozott apám küldeni, azonban bátyám himlőbe esvén, szándékát ki nem vihette, s igy az ostromzár alatt kénytelenek voltunk a városban maradni, Mióta Dembinszky és Perczel Ceglédről január végén a Tisza mögé vonulva, Szolnokot elhagyták, azt Karger dandárja foglalta el... Házunk a templom közeieben, a Tisza jobb partján, a Molnár utcára sarok-épület volt, a Tisza felöl kerttel és kijárással, az utca felel pedig nagy kapuval, mely a hátsó udvarra nyílt. Jól emlék szem, már dél felé közelgett az idő, én kiosontam a kertünkön keresztül a Tisza partjára, hol a horvát gyalogságtól két.dobos erősen pergette a do bot. Én pedig mellettük álltam meg, midőn a túlsó part felől egy joliranyzott golyó által az egyik dobos körösztül lőve összerogyott és görcsös vonaglássai a dobverőt mindkét kezébe szoritva, rögtön szőr — nyet halt. Alig volt időm az idegességtől, magam hoz térni, midőn a Tisza felőli ablakon át apám engem megpillantván, az atléta termetű Király Mihály szolgát küldte utánam, ki rögtön ott termett