Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

egy 24.ŰOO—bői álló magyar ero előtt megfutamodott császáriak közül mintegy 4oo-5oo-an' a Zagyva folyóba kergettetvén^ vizbe fulladtak. És ezeknek és a fegyver által mindkét részről elesetteknek neveik az Isten könyvébe vannak beirva." /28/ A nagy nap eseményeit hosszan és részletesen irja le a volt Ferences-rendház naplója, 184-3, március 5-i keltezéssel: " á

, gsászáriaK. és m

a

gyar honvédek közti véres- csata.» melyben az úgynevezett lengyel légiónak kitüntetése mellett a magyarok nagy dicsőséget arattak, vagy 4-O0-50Q hadifoglyot kezökre kerítvén és aránylag ugyanannyi császáriakat a Zagyva folyóba ful lasztván, vé^re gazdag zsákmányt is elfoglalván-^ Folyó évi február hó 2o-ika körül Gramont tábornokot szolnoki parancsnokságban Karger tábornok váltotta fel. Mi megtörténvén az asztalunknál suttogott tiszturak beszédéből több ízben kiértette a helybeli főnök azt, hogy az aj parancsnok egy hadtestnek vezényletére elégtelen, s alkalmatlan és hogy azon esetre, ha a magyarok által megtámadtatnak! a csatának jó kimenetelét nem reményihetik.Az előrelátás való volt. Rendházunknál szállásolt Koppe, derék huszárkapitány ur Március hó A— ike és 5ike közti éjen Tisza-Várkonyból sebesen megjővén 11 órakor éjfél előtt hivatalos jelentést tett ^arger tábornoknál arról, hogy a magyarság temérdek számmal s csendesen nyomult Szolnok felé és a tá bornok fektében más oldalra fordulván, hidegen illy forma választ adott a lelkes kapitánynak : Hadd jöjjenek, ha eljönnek, itt lesznek, majd elkergetjük őket. Nyugodtan aludt a tábornok reggeli 6 óráig, „• 44- —