Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

rüljön is, ezen tiszti posztot megtámadja, s lehetőleg vagy megsemmisíti vagy elfogja. Jelentést tett tehát bizalmas utón Répássy dandárparancsnokhoz s engedelmet kért terve kivihetésáre, mit a zónban nevezett felelősség terhe alatt kereken megtagadott. De Korner ezzel mit sem törődvén, néhány altiszt s 2o huszár, 1 trombitás kiséretében deszkákat rakatva a már olvadni kezdő Tisza jegére és partjára, egy sötét ködös éjjel átvonult a folyón, s oly szerencsés volt, hogy az álomszuszi előör sön álló'dragonyos-1 elcsíphette, s ez lármát nem verhetvén, észrevétlen lopózkodhatott a csárdáig, melynek istállóját a gyalog huszárok által körülfogatván, annak ablakán karabélyaikkal belövetett, mire oly zavar lőn a dragonyosok között, hogy legjobbnak látták magukat feltétlenül megadni, A tisztet keresvén a huszárok, a vendégfogadó szobájában ágyban fekve találták egy ingre gatyára levetkezve, s berúgván az ajtót, ő is kiugrott az ágyból, kardot rántott s a huszároknak neki menve, vágni akarta őket, de az alacsony gerendában vasa vége megakadván kettétört, mire a huszárok által karabéllyal rögtön agyon lövetett. Egy asztalon lepecsételt levél találtatott, melyet a szerencsétlen hadnagy anyjának irt Bécsbe, melyben megírta neki, hogy oly elő érzete van, miszerint az ezen átkozott magyar háborúban fogát hagyja. Még meg se száradt jól a levél, már elérte szegényt fátuma. Elküldtük levelét az ellenség előőrsére, hogy Bécsbe továbbítsák, ha akarják. Megfoghatatlan, hogy mikép lehetett oly ha nyagnak lenni, mint ezen főtiszt tett, hogy az ellenség legközelebbi szomszdéságában ágyban feküdt, s legénysége is oly vigyázatlan volt katona teendőiben, hogy teljesen meglepetni hagyták magukat.Akárhol az osztrákok kikaptak, mindig hanyagságuk volt