Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

Görgey tábornok nem tűrte Vécseyt továbbra, néhány nap múlva a seregtől eltávolították és az • Arad vára előtti csapatok parancsnokságát kapta. ^ég éjjel jött a parancs, hogy zászlóaljamnál reggel 7 órakor'nyugatra, a vásártéren /21/ felállítva legyek ... Itt parancsot nyertünk Szol — noktól nyugatra az Anna kápolna halomnál /22/ fektáborba szállani. Zászlóaljam éppen az Anna kápolna-halma délkeleti oldalára került. Mily szerencsésnek tartottuk ezt. Itt, a fagyos földbe bevájtuk magunkat, de jó kvártély volt ez.Legénységem a zünder bevezetésében gyakoroltatott. A lovassági harcok : A mi lovasságunk a balszárnyunkon nyomult elő és fedezte a gyalogságot oldaltámadás ellen. Egy század a vasutat az indó háznál átlépte, és Bocskay-huszárok által attakirozva lett. Ezen német század helytállt. Egy csapat önkéntes lengyel légionista pikás - tán 86 fő, 2 tiszttel - azt hitték, mint igazi lengyel ulánosok', csak a pikával győzik le az ellenséget. De a császáriakra intézett támadásukkal kudarcot vallottak. Vesztükre a császáriak a másik századot is magukkal vonták. Az ulánusok bátran nekirúgtak, de a német lovasok vértesek, a mellük vaspáncéllal védve volt. Ezen vaspáncélon a pikák nagyobbára elpattantak, A lengyelek nem vették észre, mert a vért a fehér lovasköppeny alatt nem volt kivehető. Kardjuk a lengyeleknek nem volt,Az eltörött pikanyéllel védekeztek az éles kard ellen. Mi volt a következménye ? A 86 emberből mind a két tiszt és 6o ember sebesítve és 3 halott maradt a csatatéren. Egy huszárszázad a Ferdinánd-huszároktól Pugli őrnagy és Szilvay főhadnagy vezérlete alatt a lengyelek segítségére sietett. A németek állva várták a huszárok attakját. A német divizió—komman- 35 -