Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

mái* a Zagyvából is 7oo db fegyvert húztak ki, a csatatéren, elhányt fegyverek több ötszáznál; a sáncokban elfogott négy század vadász pedig a legszebb stuccokat szolgáltatta kezünkbe, Embert szintén igen sokat vesztett az ellenség» A már emiitett Zagyvába fúlt egy zászlóalj, s a hid melletti sáncban elfogott, mintegy 5oo vadászon kivül hányan estek el a csatában és a huszárok hányat vágtak la ? Á tisztek, a századok bagázsi áj át mind elfogtuk,' mintegy Ipo szekérrel«, Itt találták meg azt a drága zászló—szalagot, me~ lyet egyik főhercegasszony sajátkezüleg hímzett. H

A vitéz és magát több csatában kitüntetett — most azonban szörnyen megvert — Johan-dragunerek n zászlójára. Az arannyal és drágagyönggyel pazarul kivarrt zászlószalag mintegy negyedfél—rőf hosszú, mi légyen azonban két oldalára himvarrássai fel írva, elfelejtettem. De a szekrényt magát,- melybe pakolva van., 5.000 pengő-for intra becsülik

f s azt' mondják,, hogy a szalag pedig 30.000 forintot érne. Este mindnyájan táborba szálltunk a város alatt, s vig tüz körül, kalandjaink elbeszélése mellett, pihentük a már több nap f áradalmai't. Másnap az ott vigadozó tömegbe vegyültem, egyszerre mindenfelől nevemet kiáltják : " Emil ! Büttner Emil ! Keres valaki ! n Tanyánkra sietve, látom,, hogy egy tisztecske vár rám. És most,, képzelje meglepetésem, édesanyám, mikor felismertem Károly unokabátyámat és örömömet

% hogy Isten meghagyta érnem* amit már alig reménylettem., hogy annyi viszontagság és életveszély után mégis legalább egyet megláthattam atyámfiai közül ! Hisz 8 hónapi hadjáratunk alatt legkisebb hirt sem hallottam házul — ról I Károly aztán kieszközölte, hogy ot elkísérhessem a Tiszán túlra, táborukba, hol uj öröm és meg~