Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

fizetendő. Ügyéb termények és baromfiak, mint túró,méz, tyúk* kacsa stb. után a helyi körülmények szerinti hányad, melynek értéke telkenként 80 dénárra tétetett. Szolgáltatandó yolt még négy napi fuvar, 6 frt értékben. Három napi vadászaton hajtó kötelezettség napi lo dénárral. Egy ölfa beszállítása 5o dénár értékben. Borjú vagy bárány 5 dénár értékben, /72/ Az egy telek után járó jobbágyszolgáltatás maximális értéke 47 frt 65 dénárban állapíttatott meg. Fél-, negyed-, nyolcadtelkekre arányosan megoszlott. Az 1760-as évek végére tehát megszűnt a földközösség. A földesúr minden jobbágy számára megállapította a belső telek nagyságát / ez a szabályos telekrendszer/, s a megállapított teleknagyság /egész,fél,negyed,nyolcad/ arányosan a határ különböző pontjain véglegesen kihasította a jobbágytelekhez tartozó szántóföldet. A jobbágyföldek végleges kihasitása után fönnmaradó határrészek a földesúr kizárólagos rendelkezése alá kerültek. Ezekből alakította ki a majorsági táblákat, és a ro— botmunkaerőt a jobbágyság röghözkötésével biztosította, így jött létre a "második jobbágyság", a feudális kizsákmányolásnak az a formája, mely a feudalizmus bomlását jelentette. A jobbágymunka mellett fokozatosan nőtt a bérmunkások szerepe is a gazdasági életben. A földesurak azonban saját érdekeik védelmét ebben a kérdésben is az "alkotmány bástyái" mögött biztosították. 'Ezt bizonyítja, hogy a cseléd-ügyet már az 1719. április 18-án tartott megyei közgyűlésen így szabályozták : " Szent György nap előtt 3 nappal jelenteni tartozik a cseléd gazdájának, - 62