Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

í teles kisérte. 1671. Julius 2o—án a megyei közgyűlésnek jelentette Dévay János szolgabíró, hogy "Sülyről és Roffról szokás szerint beküldvén a szolnoki béghez, értésére adván processusába menetelét s a bég azt parancsolás hozzon az egri pasától oly levelet, mely mellett szabadon szedhesse a contributiót, mert különben nem engedi szedni, mivel a németek számára soha sem szoktak a Tiszántúl ennyi pénzt adni, és igy abba kellett hagyni az adó szedését," f3&/ Ennek előzménye az volt, hogy 1671-ben ujabb fogyasztási adót és a német katonák élelmezésére természetbeli adót vetettek ki

r s ezt a török az eddigi gyakorlattal meg nem egyezőnek és igy sérelmesnek tartotta, ezért annak fizetését megtiltotta a jobbágyoknak,- hogy az 6 adóját be tudja hajtani rajtuk. 1674-ben a kishevesi kerületben nyolc község - mint tizedfizető hely — volt bérbeadva 111 frtért, ezek között legnagyobb község Fegyvernek és Roff 17—1.7 írttal ugyanakkor 22 község volt elhagyott, elpusztult. /37/ A 17. század második felében rohamosan esőkként Roffon a lakosság száma. 1647-ben már csak 2 1/4, 1675-ben 1 3/4 és 1686-ban 3/4 porta található a községben,,/38/ A porták számának csökkenése kétségtelenül annak a hosszú hadjáratnak a következménye, amely a török hódoltság utolsó éveire jellemző. 168>ban Giraj kán, a krimi tatár lovassereg vezére kétszer is átvonult területünkön, s tűzzel-vassal pusztította a lakosságot. Ekkor semmisült meg Zevi, Turgony^ Kakát, Karcagnjszállás* Madaras, Kunhegyes helységek mellett Roffnak is a régi települése, amely a mai községtől É-ÉNY-ra,az un. Felsőtelek dűlőben, az ártérből mintegy 4-5 . méterre kiemelkedő magaslaton feküdt. -41 -