Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

eredményt Tiszapüspökiben május 30-án tették közé, a névsorban negyven név szerepelt, köztük Balázsy Ferenc segédlelkész és Kussányi Endre kántortanító. (193) Később a bizottmányi összeírást a járási szolgabíró összeírása váltotta fel. Ezt Soldos Imre főszolgabíró és Hellenbronth Antal végezte, akik június 13-ig összeírták a nemzetőri szolgálatra alkalmas személyeket. Tiszapüspökiben hetvenhat főt írnak össze, akik mind önkéntesek, még rangos katonák is akadtak köztük. Hajnal Mátyás alhadnagy, Kozák Pál káplár. Balázsy Ferenc plébános-főhadnagy, Sáfrány Károly jegyző őrmester, Gazdag Ferenc dobos, Czakó Pál zászlótartó volt, míg a többiek nemzetőrök. Az első hadbavonulás 1848. augusztus 2-án történt. Mészáros Lázár hadügyminiszter július 13-án kelt 236. sz. rendeletére a toborzott nemzetőrök egynegyedének a Délvidékre kellett vonulnia, a bécsi udvar által febiztatott szerb csapatok megfékezésére. A Soldos Imre törökszentmiklósi szolgabíró által vezényelt kétszáznégy főnyi csapatnak augusztus 2-án kellett Szolnokon gyülekeznie. Onnan augusztus 3-án hajókon Szegedre, majd szekerekkel a Bácskában lévő Kulára és Űjverbászra vonultak. A csapat zöme (119 fő) törökszentmiklósi volt, Tiszapüspökiből a kiigazított névjegyzék szerint tíz nemzetőr jelentette az elvonulók egynegyedét. A tíz önkéntes a következő: Czakó József, Garics Mihály, Polgár Gellért, Tóvizi János, Nagy András, Nagy József, Lajkó János, Sándor Imre, Péter András gazdák és Balázsy Ferenc segédlelkész. Vezető tisztjeik voltak még Soldos Imrén kívül: Szabó Sándor hadnagy és Korloványi Sándor alhadnagy, törökszentmiklósi lakosok. (194) A község lakói két-három hetenkénti változásokkal a délvidéki csatározásokban vettek részt 1849 elejéig, amikor a bácsbánsági sereget a Tisza védelmére Törökszentmiklós környékére összpontosították. A harci események 1849. január 13-án érték el először a szolnoki Tiszamellék területét. Percei tábornok a móri csatavesztés után Pesten keresztül Szolnokra, majd Törökszentmiklósra vonult. (195) Az őt üldöző Ottinger tábornok Szolnokot 1849. január 13-án szállta meg, de nem ment tovább. 1849. január 21-én Percei tábornok visszaadva Ottingernek a móri kölcsönt Szolnokot visszafoglalta, de a Grammont vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló Piquet lovasság nyomása elől ismét visszavonult a Tisza vonalára. Ettől kezdve Percei csapatai őrjáratozással nyugtalanították az ellenséget és biztosították a Debrecenbe vonult kormányt a Közép-Tisza vidékéről kiinduló támadással szemben. Az aktív védekezés egy mozzanata zajlott le 1849. február 9-én éjjel a község északi határánál, a Szóró-csárda melletti kompátkelőhelynél. Az éj leple alatt a már majdnem zajló jégre padlókat rakva, a Szajolban állomásozó Württemberg huszárok egy százada, lóról szállva átkelt a Tiszán és szétszórta az átkelőhelyet őrző osztrák csapatokat. Az őrség a Grammont vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló, Szolnokon állomásozó Piquet lovasság dragonyosaiból állt. Grammont vezérőrnagy Hartlieb tábornoknak küldött jelentéséből tudjuk, hogy az őrség maradványai 9én már hajnali négy órakor menekülve érkeztek Szolnokra. Az egy tiszt, egy káplár és huszonhat közkatona alkotta őrség halottakban egy tisztet, egy káplárt és tíz közkatonát vesztett. (196) Az akcióban Korner Adolf százados parancsnoksága alatt húsz huszár, egy trombitás és né100