Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

A XVIII. század második felében a következők voltak kántorok és iskolamesterek: 1766-1770. között Simon György, 1774-ben és 1776-ban Szilvási János, 1776-1791-ig egyfolytában Kis Tamás, 1795-ben és 1797ben Pataki István, 1799-ben és 1803-ban Kocsis György. Az iskola vezetői Tuza János, majd később Bejczy István plébánosok voltak. (174) 4. A KÖZSÉG A XIX. SZAZAD ELSŐ FELÉBEN (1804 —1850) Átmeneti törés a növekedésben Az elmúlt kor nagy ugrásának kontrasztjaként a XIX. század első felében — elsősorban elemi csapások következtében — törés állt be a lélekszám növekedésében. 1808-ban szűk termés, 1813-ban, 1814-ben, 1846ban, 1830-ban nagy árvíz, 1816-ban, 1828-ban marhavész, 1830-1834 között és 1841-ben kolera, 1846-ban és 1847-ben aszály és nagy éhség pusztított. (175) A kedvezőtlen körülmények hatására a halálozási arány kétszer is rekord magasságba szökött. 1825-ben százhuszonnyolc, 1849-ben kettőszáztizenhat lakos (!!) halt meg. (176) Ezek a számok akkor értékelhetők igazán, ha összehasonlítjuk a század második felének halálozási arányszámával. A század második felében, amikor már kétezer körül járt a lélekszám, az évi halálozási átlag 40-60 között mozgott. Lélekszámstatisztika: Évszám Lélekszám Lakóházak száma Megjegyzés Csak úrbéres lakóházak Csak úrbéres lakóházak Csak úrbéres lakóházak Csak úrbéres lakóházak 1810 775 — 1824 940 — 1827 958 131 1828 998 88 1829 1025 — 1835 1109 95 1836 1075 95 1838 1053 98 1846 1061 — 1847 990 — 1850 898 — 1851 794 141 Források: Lélekszám tekintetében: Schem. Agriensis sorozat évkönyvei: 1810. 61. old. 1824. 77. old., 1827. 80. old., 1828. 81. old., 1829. 93