Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Ebben az időben változott meg a temető helye is a község terjeszkedésével kapcsolatban. Míg 1780 előtt a Lenin út — Mátyás király utca — Árpád út által határolt háromszögalakú területen volt a temető, 1780-ban a mai helyére került. 1780. május 8-án Illés Antal esperes szentelte fel a községtől nyugatra lévő temetőt, amelyben az első temetés ugyanez év november 26-án történt. (147) 1783-ban Sechter császári százados végezte a község történetének első felmérését térképezés céljából. (148) 1785. augusztus 12-én született meg II. József jobbágyrendelete, amely gyakorlatilag megszüntette az örökös jobbágyságot. A paraszt számára szabad költözést és pályaválasztást tett lehetővé, egyben tilalmazta a jobbágy földjéről való elűzését. A földesúr birtoklási jogát és a jobbágyi szolgáltatásokat azonban továbbra is fenntartotta. Az állapot II. József haláláig 1790-ig tartott. Tiszapüspökiben 1787-ben hajtották végre az első hivatalos népszámlálását, ekkor számozták meg először a házakat is kívülről-belülről időálló módon. (149) Közigazgatás A Mária Terézia-féle úrbéri rendelet kilencedik pontjában a községi tisztségviselők választását is új, törvényes alapra helyezte. Az 1. §. szerint 1771-től a bírói hivatalra a földesúr három jelöltet állított, akik közül a lakosság az uraság tisztjének jelenlétében választott. Ez kevésbé volt demokratikus, mint a házak sorrendjében való jelölés, mert eleve csak azok jöhettek számításba, akiket a földesúr akart. Korlátozta a jobbágyok választási jogát az a tény is, hogy a megválasztott bírót az uraság leválthatta, ha a feladatát nem látta el megfelelően. Az új bírót azonban ilyen esetben is a jobbágyok választották a már leírt módon. A bírókat az állami adó fizetése alól nem mentesítette, ellenben tizedet ezután sem fizettek. A porciószedést azonban az úrbéri rendelet szigorúan a bíró kötelességévé teszi, határozottan megtiltja az ispánok bármilyen beavatkozását. A beszedett porciópénzt, vagy a falu bírájának, vagy az általa megbízott személyeknek közvetlenül kellett befizetni a vármegye kasszájába. A nótáriust és az esküdteket a község maga választotta a földesura nélkül és azokat el is bocsáthatta. A VII. §-ban félreérthetetlenül tisztázza a jobbágy, a födesúr és a megye viszonyát is. A VII. §. kimondja, hogy: uraságbeli jobbágyok és zsellérek közötti nézeteltéréssel az ispán foglalkozik, az uradalmi ispán elleni panasszal a földesúrhoz kell fordulni, a földesúr elleni panaszt a vármegyénél kell megtenni. Amenynyiben a panaszkodó jobbágyokat a földesúr bünteti, úgy kell eljárni a földesúrral, mint „aki a jobbágyokkal kegyetlenül bánik". (150) A községi lakosok — ezzel együtt a közügyek intézése — szaporodván, 1768-ban különválasztották a kántori és jegyzői teendőket. Az addig mindkét állást betöltő Simon György 1768-tól csak kántor volt, míg, a község első függetlenített nótáriusának Árvái Pált választották meg. (151) 1767-ben épült meg az első jegyzői lak a mai pártház mellett. (152) Valószínűleg a nótárius lakásán intézték a község ügyeit is, mert az 1768. évi por^atérképen a porták felsorolásában nem található olyan középület, amely ilyen célra szolgált volna. A számadási kötelezettség ebben a kor84