Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

3. A „NAGY UGRÁS" KORSZAKA TISZAPÜSPÖKI TÖRTÉNETÉBEN (1168 —1804) A település tervszerű fejlesztése, az első házhelykimérés Eszterházy egri püspök 1767-ben a püspökség jövedelmének növelése érdekében — nem utolsósorban egyházpolitikai meggondolások alapján — elhatározta Tiszapüspöki lélekszámának erőteljes növelését. Az 1767. január elsején életbelépett szerződésben (contractusban) olyan kedvezményeket adott a jobbágyok szolgáltatásában, amelyek biztosítékot nyújtottak az erőteljes bevándorlásra. Milyen kedvezményeket kaptak a tiszapüspöki jobbágyok? Többek között a kukorica és kenderföldek után nem kellett tizedet fizetni. Az összes szolgálatot pénzzel megválthatták. Az egésztelkes váltódíját 28 forint 08 krajcárban határozta meg a püspökföldesúr. Az uraság „ezen helység lakosainak különösen kedvezni akarván" a heti robotot a továbbiakban nem kívánta ingyen. Egy mérföldre egy vonóállat után 4 krajcárt, nyolc mérföldnél nagyobb távolság esetén pedig mérföldenként 5 krajcárt fizetett. „Mennél több a lakos annál jobban bírják a terheket", ezért a püspök 1/8 házhelyet holtáig adómentesen adott annak a jobbágynak, aki 12 negyedrész házhelyre új jobbágyot hívott Tiszapüspökibe. Aki 24 negyedrész házhelyre hívott új jobbágyot, az 1/4 rész házhelyet bírt holtáig adómentesen. A kedvezmények ellenében a község az említett szerződésben vállalta, hogy tizenkét évig minden évben épít egy-egy parasztházat „mórtéglából, hogy az újonnan érkező gazda azonnal beszállásolhasson." (138) A várható erőteljes bevándorlás megfelelő fogadására a község további sorsát meghatározó, alapvető intézkedéseket tett a püspökség központi jószágigazgatősága. 1768 áprilisában tisztjei megjelentek Tiszapüspökiben és mérnökileg felmérték a határt valamint a belsőségeket. A műveletek eredményeképpen kijelölték a jobbágyok külső és belső telkét és környékünkön elsőnek a jobbágyok egyéni használatába adták a földeket (139), megszüntetve az újraosztásos földközösséget. Az intézkedést gyakorlatilag úgy valósították meg, hogy az 1767-ben Tiszapüspökiben ülő jobbágyokat az addig használt földjeik felére szorították, hogy az újonnan érkező jobbágyoknak földhasználatot tudjanak biztosítani. A községi belsőséghez csatlakozva pedig, újabb belsőtelkeket (udvarokat) mértek ki a mai Kossuth Lajos utca nyugati végében, valamint a mai Ady Endre út teljes hosszában, mindkét oldalon. (140) Ezen előre kimért belsőtelkek és a felszabadított külsőségek mágnesként vonzották a betelepülni vágyókat, akik 1768-ban és 1769-ben megrohamozták a községet. A betelepülési kedvet természetesen fokozta a hospeseket megillető kedvezmény nem utolsósorban az 1767. évi contractus, amelyet a püspök kivételesen magyar nyelven íratott, hogy az egyszerű nép is megértse. 80