Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Nyolc évvel később, 1728-ban már lényegesen megnövekedett a jobl)ágyföldek mennyisége. Ekkor már 216 pozsonyi mérő alá való szántót -és 202 emberkaszáló rétet találunk a tiszapüspöki telkes jobbágyok áren<iájában. Ezzel a szántóföldek megduplázódtak, míg a kaszálók hétszeresen megnövekedtek. (122) Az árendában megművelt földek abszolút növekedése azonban az egy főre eső átlagot nem emelte, sőt a szántóföld esetében csökkentette. 1728-ban az egy főre eső szántó 2,57 kishold volt, ami némi csökkenést jelentett, a legelő pedig 4,8 kisholdra növekedett. A lakosság szaporodásával lehetetlen volt minden jobbágynak minden évben még feltöretlen, vagy feltört de jó termőképességű földet felfogni. Az 1729. év közepétől (123) a földek a jobbágyok közös használatába kerültek, ami azt jelentette, hogy a község határa az egész lakosság közös haszonbérlete volt. Minden évben az elöljáróság jelölte ki a határban minden egyes jobbágy részére a bérletben megművélendő földet. Mi képezte az osztás alapját? A jobbágy rendelkezésére álló munka és igaerő. Ennek megfelelően a korban az „ekéstelek" volt az adózás alapja is. A földeket a következőképoen osztottak: a 6 igavonóval bíró jobbágy egész telket, a 4 igavonóval bíró jobbágy fél telket, a 2 igavonóval bíró jobbágy negyed telket, a gyalogos földes jobbágy nyolcad telket kaphatott megművelésre. (124) Mivel a földek művelése nehéz volt és két ökörrel nem lehetett a szántást végezni, a két igavonóval rendelkezők összefogtak, ezeket nevezték „cimborásoknak". A község elöljárói a határt két-három nyomásra (őszi vetésű, tavaszi vetésű, ugar) osztották, a nvomásokat dűlőkre, a dűlőket pedig földcsíkokra (nyilakra) parcellázta к szét. Mindenki minden nyomásban annyi földcsíkot kapott, amennyi az osztás alapját képező vagyontárgyak után megillette. (125) A földsávokat (nyilakat) sorshúzással, korabeli szóhasználattal élve ..nyilazással" bocsátották a lakosok rendelkezésére. A földek használatáért járó terheket és szolgálatokat két-három, esetleg hat évenként szabta meg a földesúrral kötött szerződés. Tudunk egy ilyen szerződésről (126), amely 1767-ben járt le és három évig volt érvényben. 1767-ben kötöttek a községi jobbágyak az egri püspökkel egy újabb szerződést, amely tizenkét évre, 1778-ig szabályozta volna a földhasználat rendjét. Érvényessége azonban 1771-ben a Mária Terézia-féle országosan egységes úrbéri szerződés bevezetésével megszakadt. Az évenkénti újraosztásos földközösség 1730 és 1768 között volt szokásban. A földhasználat számszerű képéről tájékozódhatunk az alábbi táblázatból: (127) Telek ill. telkes 1765 1766 1767 1768 Összes telek 12 7/8 13 1/8 13 1/8 16 3/4 Ebből adózó 9 1/2 9 1/2 9 1/2 11 1/8 Tíem adózó 3 3/8 3 5/8 3 5/8 5 4/8 •74