Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)
Törökszentmiklós és környéke 1711-ben újból a kincstár kezelésébe került, Tiszapüspöki egyrésze azonban később ismét nemesi birtoktest tartozékát képezte. Ennek birtoklási jogát a Rákóczi-szabadságharc után valószínűleg a Fejér örökösök szerezték meg, Kutassy esztergomi érsek, királyi helytartó 1597. évi adománylevele alapján. Az egri püspök csak 1720-ban tudott visszajutni volt javai birtoklási jogába, pénzbeli megváltással. Bolyki János-Tóth Mária, Hamvay Sándor János-Kovács Kata örökösöknek. — 1720. július 23-án Uzapanyitban* (Gömör m.) kelt lemondó levelük alapján — az egri püspök 400 rénesforint megváltási összeget fizetett. Ebből a 400 forint összegből azonban ki kellett elégíteni Nagy Gergely gyöngyösi lakost is, aki két telek jussal bírt Tiszapüspökiben. (117) Az egri püspök birtokbalépése ennek ellenére nem volt zavartalan, még 1721-ben is vitatott volt, hogy kit illet a tizedszedés joga a frissen visszavásárolt birtokon. Erről a következőket olvashatjuk Borovszkynál: ... „A vármegye beléletének nevezetes mozzanata volt, hogy Heves vármegye 1721-ben a püspök-főispánnal a tizedek ügyében barátságosan megegyezett. E szerint a vármegye ezen a címen a püspöknek 3000 rénesforintot fizetett kiárendálás fejében. Ki voltak véve a számításból a püspök és a káptalan birtokaihoz tartozó falvak és birtokrészek; ahol a tizedelés joga a püspöké és a káptalané maradt, továbbá Hatvan és Tiszapüspöki, ahol az illetékesség kérdéses volt."... (118) Nemcsak a tizedszedési illetékesség volt kérdéses Tiszapüspöki ben, hanem a község illetve a birtok határa is. Eddigi ismereteink szerint immár harmadízben újból fellángoltak a határviták a község és Szajol között. Az egri püspök pedig Törökszentmiklós rovására kívánta növelni Tiszapüspöki határát és ezzel saját birtokát. A megyénél több ízben is lépéseket tett, hogy Törökszentmiklós Alatka nevű határreszét Tiszapüspökihez csatolják. A viták Szajol esetében annyira elfajultak, hogy a megye elé került az ügy. Gróf Erdődy Gábor püspök kérésére a megye 1722. május 6-án megbízta az alispánt, hogy törvényes megbízással a helyszínen járjon el az ügyben és a szajoli közbirtokosokat szólítsa fel a határsértések és foglalások megszüntetésére. (1.19) A szajoliakkal szemben ez a megyei döntés érvény re jutott, Alatkát azonban nem csatolták Tiszapüspökihez. A püspökség zavartalan birtoklása 1723 körül kezdődhetett. A községben lakó és az 1715 után mind sűrűbben betelepedő jobbágyok a földeket kezdetben szabadföldfoglalásos módszerfel művelték. Ez azt jelentette, hogy a határbeli földek nem voltak kimérve, hanem azokból tetszés szerinti nagyságú részeket fogtak fel szinte minden évben más-más helyen, hogy a földek termőképessége ki ne merüljön. Tehették ezt, mert kevés volt a lakos, a határban pedig sok volt a feltöretlen föld. Egy-egy jobbágy a korabeli eszközök segítségével általában négy, maximum tíz kishold földet tudott használatba venni. (120 A birtoknagyság sem volt állandó, kiterjedése évenként változott, a jobbágy rendelkezésére álló igaerőtől fügött, hogy mennyi földet vállalhat az egri püspökkel kötött szerződésben. * Ma Uzovska Panica Szlovákiában Rimaszombattól észak-nyugatra. 72
