Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

í. ÁTMENETI KORSZAK A TÖRÖK HÓDOLTSÁG UTÁN (1685 —1118) Szolnokon és és környékén 1635 őszén szűnt meg a török hódoltság. Claudius Florimond Mercy tábornok csapatai október 18-án zárták körül a szolnoki várat és huszonnégy órai gondolkodási időt adtak a török védőknek a megadásra. A gondolkodási idő alatt a török kiosont a várból és mind a várat, mind a Tisza-hidat felgyújtva Törökszentmiklós felé menekült. Mercy csapatai azonban üldözőbe vették őket és onnan is megfutamították a megszálló csapatokat. (85) A hódoltság megszűnése azonban nem a jobbágyok és a nemesség által annyira óhajtott szabadságot hozta, ugyanis Bécs a felszabadított területeket fegyver jogán megszerzett területnek tekintette. Még az uralkodó osztály jelentős részét is csalódás érte, mert úgy gondolta, hogy ősi birtokait minden további nélkül visszakapja, ez azonban nem történt meg. A bécsi kormány által felállított Neo-Aquistica Comissio (Üjszerzeményi Bizottság) ugyanis írásbeli bizonyítékokhoz és súlyos illetékekhez kötötte a birtokjog elismerését. Sok „gazdátlan" birtok került így a bécsi kamara kezébe. A jobbágyságot is érzékenyen érintette az abszolutizmus bevezetése, mert az adóteher és a katonabeszállásolás túlnyomóan őket terhelte. Mindezek és még más, az alkotmányt semmibevevő intézkedések Habsburg-ellenes egységfrontba állították a magyar népet a jobbágytól a nemességig. A passzív ellenállás 1703-ban a Rákóczi-szabadságharcban fegyveres felkeléssé változott. A török hódoltság utáni huszonöt év (1685—1710) nem volt alkalmas a békés alkotó munka kibontakoztatására, a községek gyarapodására. A törökszentmiklósi Tiszamellék ütköző határzóna volt, mind a török kiűzése időszakában (1685^—1699), mind a Rákóczi-szabadságharc alatt. (1703—1711) A huszonöt évig tartó háborúskodás alatt Tiszapüspöki minden bizonnyal kétszer is elpusztult. A pusztulások időpontjaira azonban jelenlegi tudásunk szerint, csak következtetni tudunk. A török hódoltság megszűnése után a község hosszabb ideig létezett, a lakosság folytonos megülése nem szakadt meg. Heves és Külső-Szolnok vármegye telekösszeírói 1686-ben fél jobbágy portát* írtak össze. (86) Az armális nemes Tury Balázs és Tury István, akiknek a nevével a hódoltság idején már találkoztunk, 1686-ban illetve 1688-ban továbbra is Tiszapüspökiben laktak. (87) * 1686-ban egy telek: hat igás jobbágy, vagy tizenkét iganélküli jobbágy. 59