Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Fáy Lászlóval egyidőben nemesi részbirtokkal bírt még Tiszapüspökir ben Guttay István (1668), Lóczy János (1671), Bolykiné ? (1665). Guttay és Lóczy neve a szajoli határperrel kapcsolatban merült fel. A szajoliak ugyanúgy mint Fáy Lászlót eltiltani kérték őket a „szajoli határ" használatától. A jobbágyok ebben az időben is gabonatermeléssel, állattenyésztéssel, halászattal és vadászattal foglalkoztak. A gabonatermesztéssel kapcsolatban mennyiségről csak az 1606. évi kamarai tizedjegyzék ír. A jegyzék szerint Tury Balázsnak tíz, Márkus Jánosnak tizenöt boglya tavaszi búzája termett. Az állattenyésztéssel kapcsolatban a számadások ökrökről, tehenekről, sertésekről tesznek említést, nem találkozunk a múlt században oly sokszor szerepelt birkákkal. 1663-ban például a teljes értékű adót fizető Vas Mártonnak négy ökre és négy tehene, Mátyás* Miklósnak és Ferencnek néhány marhája volt. Fáy László számadása említi, hogy 1663 előtt mindenkinek voltak ilyen állatai. A község gazdag halászó vizeiben a ponty volt a legértékesebb halászzsákmány. (80) A lakosság törvényesen háromfelé adózott: a töröknek, a magyar birtokosnak és az egyháznak. A töröknek való adózásról semilyen adattal nem rendelkezünk. A magyar társbirtokosok részére a teljesértékű adó négy forint volt jobbágyonként és évenként. Ilyen teljesértékű adót azonban Tiszapüspökiben csak egy jobbágy fizetett 1665—1682 között, mégpedig Vas Márton. Fáy László ugyanis, miután 1663-ban Babay Zsigmond elhajtatta a község állatait, jobbágyonként szabta meg az adózás mértékét. Első alkalommal 1665-ben a következőképpen szabta meg a fizetendő adót: Vas Márton négy forint, Mátyás Ferenc három forint, Mátyás Miklós, Mátyás Béter, Mátyás György, Mátyás István, Vas András, Gábor András kettő-kettő forint, mindenkinek tehetségéhez mérten. A pénzen kívül mindenki két pár hallal is adózott. Az adót minden évben két alkalommal kellett leróni, Szent György-napkor és Szent Mihály-napkor a birtokos által megjelölt helyen. 1666-ban Csetneki György tiszaszegi jobbágy vitte a tiszapüspökiek adóját Fáy Lászlónak Felsőmérára. 1670ben Tury Mihály armális nemes (nem jobbágya Fáynak) számolt el, ugyancsak Felsőmérán. 1675-ben Mátyás Ferenc és Mátyás Péter Jászon vetett számot Fáy Lászlóval, aki ez alkalommal újból szabályozta a jobbágyok adózásának mértékét. 1679-ben és 1681-ben Fáy László rozsnyói kúriáján történt az adó-kiegyenlítés, 1679-ben a fokorui Busik Gergely volt a közvetítő. 1681-ben újból és utoljára szabályozta Fáy László a tiszapüspöki jobbágyok adóját a következőképpen: Vas Márton négy forint, Mátyás Ferencz, Vas Mihály három-három forint, Mátyás István, Mátyás Lőrincz, Fazekas Lukács kettő-kettő forint, Tóth István egy forint. A halból továbbra is mindenkinek évente négy darabot kellett szállítani Az adózás * A Mátyás nemzetség nevét némely forrás Mátyusnak írja. 52