Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

nok dél területén felkészülő támadó csoportosulások szárnyainak védelme volt. Az első lövészárok közvetlenül a Tisza partján, a második az árvízvédelmi töltcsen húzódott. Jelentős tűzharc nem bontakozott ki, csupán a templom tornyát lőtték szét a német tüzérek a felszabadulás után néhány nappal. A torony az ablakok magasságában erősen megrongálódott ugyan, de nem dőlt le, a környező házakban sem keletkezett jelentős kár. A tiszai átkelés* kisebb tűzharc kíséretében zajlott le. A frontcsapatok elvonulása után újabb szovjet er)5k jelentek meg a községben és a Nagyszögelején tábori repülőteret rendeztek be. A harcigépek zöme 11-10 típusú csatagép, JAK-9 vadászgép és néhány RATA típusú felderítőgép volt. A repülőtérről sűrűn indultak akcióra a gépek, egy alkalommal pedig kilenc magyar csatagép támadta a repülőteret könnyű bombákkal és fedélzeti fegyverekkel. A nagy területen szétszórt szovjet gépekben azonban igen csekély kárt okoztak. A repülőtér körülbelül december közepéig működött. "• A szovjet csapatok október 26-án hajtották végre az első tiszai átkelést a Tiszának azon szakaszán, amely Tiszapüspöki és Szajol határát képezi. Október 27-én a német csapatok ezt hídfőt felszámolták. Második alkalommal és már véglegesen november 5-én létesítenek a szovjet csapatok zászlóalj erejű hídfőt a besenyszögi kompátkelőhelynél. Ez a zászlóalj november 6-án tudta visszavetni a német LXXII. hadtest utóvédjét Besenyszög és Adler-tanya irányába, a Fokortipuszta irányából támadó szovjet gyalogos és harckocsi alegységek segítségével. (Borús József: Szolnok megye felszabadítása. 34. és 37. o.) 170