Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

osztáyban a nyolcvanöt tanuló közül harminc-negyven, a III. osztályban huszonöt-harminc volt az állandó hiányzó, míg az V-VI. osztályban csak tizenöt-húszan voltak jelen. (364) 1929-ben kapott először igazgatót az iskola vitéz Ligethy István addigi tanító személyében, aki ezen tisztében megmaradt 1943-ig. (365) 1943-ban a háborús eredetű tüdővérzése miatt nyugdíjazták, utódja Molnár Mihály tanító lett. 1929-től a tanítói testület tagjai a következők voltak: Ligethy István igazgató, Simon Lőrinc kántortanító (1922től), Molnár Mihály tanító, Pataky Károlyné és Czigeldrom Ilona tanítónők. 1937-1938-ban két új tanterem épült az Iskola-utcai fronton, ez új lehetőséget biztosított az oktatás fejlesztésére. A régi iskola tanterméből egyet átalakítottak ugyan tanári szobának, mégis hat helyiség állt az oktatás szolgálatában. A korszak második felében, ezen ok miatt is, jelentősen nőtt az oktatás színvonala. A községi közművelődés helyzete jó színvonalon állt. E tekintetben jelentős volt, hogy még 1922-ben Iskolánkívüli Népművelési Bizottság alakult a BM. 1922. október 14-én kelt 132. 243. II. b. ü. o. sz. rendeletére. Feladata volt az analfabétizmus felszámolása, ismeretterjesztés, tanfolyamok rendezése. Elnökei 1943-ig sorrendben: Fincziczky Béla, Vieser József majd Bínó Ferenc plébánosok. Ügyvezető elnök végig Ligethy István igazgató-tanító volt. Munkája bőven akadt a bizottságnak, mert az 1920. évi felmérés szerint a 2261 lakosból 370 (16%) analfabéta volt. A bizottság munkája nyomán 1930-ban már csak 260 lakos nem tudott írni-olvasni a 2437 főnyi lakosságból, míg 1943-ra egészen alacsonyra szorították az analfabéták számát. (364) Feltűnő a község könyvtári ellátottsága. 1943. évi adatok szerint öszszesen hat könyvtár működött Tiszapüspökiben. Könyvtár volt a plébánián, a katholikus olvasókörben, az iskolában, volt egy községi, egy leventeegyesületi és egy tűzoltóegyleti könyvtár. Állandóan működött egy dalárda előbb Simon Lőrinc kántor, majd később Molnár Mihály tanító vezetésével. Legnagyobb népszerűségnek azonban az amatőr kulturgárda örvendett, amely minden évben nagy sikert aratott jelmezes előadásaival. Az előadások betanítása és levezetése terén a foérdemeket Molnár Mihály és Molnár Mihályné* tanítók szerezték. A korszak jelentős kultúrtörténeti eseménye volt Chiovini Ferenc* festőművész helybeli lakos művészi pályafutásának kibontakozása. A művész önvallomása szerint, de pályakezdő alkotásainak tanúsága szerint is művészetét a tiszapüspöki táj, a tiszapüspöki emberfek ihlették 1914-1950 között. 1926-ban az első országos kiállításon szereplő képe * Molnár Mihályné azonos a már említett Czigeldrom Ilonával. * Chiovini Ferenc ma is a szolnoki művésztelepen él és alkot. „A régi szolnokiak közül csupán Chiovini Ferenc maradt, aki a telep életének folytonosságát mintegy jelzésszerűen képviseli" írja róla 1961ben Cseh Miklós, „A szolnoki művésztelep kiállítása" с munkájában. Témáit ma is a Tiszatáj és a dolgozó magyar nép ihleti. 168