Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

A társadalmi igazságtalanság okozta feszültséget állami intézkedésekkel is igyekeztek feloldani, hogy ezzel elejét vegyék a balratolódásnak. Ezt a célt szolgálta az 1940-ben megvalósított kishaszonbérleti törvény,. Tiszapüspökiben azoban ez már 1936-ban megvalósult. Az egyház ugyanis mindig előrelátó volt és a földosztás elkerülése céljából már 1936-tól csak kishaszonbér löknek adta ki szántóföldjeit.* Ezen átfogó, sokoldalú intézkedés hatására sikerült a feszültséget és a balratolódást fékezni, de teljesen megakadályozni nem tudták. Az 1940. évnek szomorú nevezetessége volt a példátlanul nagy árvíz és a hosszú ideig fennmaradó belvizek. A szokatlanul sok hó, majd a nagy esőzések hatására 1940-ben háromszor lépett ki a Tisza a medréből. Tiszapüspökiben ennek következtében az árterületi részeket nem tudták hasznosítani, a Karcsú pedig szabályos Tiszává változott, mert mély víz hullámzott benne, amely csak évek múlva tűnt el. Környékünkön Besenyszögön volt a legnagyobb veszély, ahol április 6-án éjjel árvízvédelmi riadót rendeltek el és csak a lakosság legnagyobb erőfeszítésével tudták megtartani a szóró-pusztai gátat. (333) A korszak végén két jelentősebb építkezés volt a községben. A Futura** épített egy tárházat gabonatárolás céljából a besenyszögi révnél 1941ben. Ezzel kapcsolatos volt a másik építkezés is, a tárházhoz meghosszabbították a törvényhatósági műutat, amelynek munkáit 1940-ben kezdték meg és a kövezését 1943-ban fejezték be. Hossza 2,7 km volt és a Kossuth Lajos utcánál kezdődött. Az ínséges időkben meglehetős munkaalkalmat biztosítottak a község lakói számára ezen munkák. (334) Tiszapüspöki lakói 1944. március 19. előtt a háború pusztító viharait távolról szemlélték. E napon döbbentek rá a lakosok, hogy a véres valóság hozzájuk is elért. Reggel ugyanis a német megszálló csapatok ellenőrzésük alá vették a tiszai átjárókat, lefoglalták a vizijárműveket és; megakadályozták a két part közötti közlekedést. (335) A meglepetéssel vegyes megdöbbenés néhány nap múlva elült ugyan, de ettől az időtől folytonosan újabb izgalmak nyugtalanították a lakosságot. A német kívánságra hivatalba léptetett Sztójay kormány hadat üzent az USA-nak és Angliának s ez a tény — habár még távol voltak a frontok — testközelbe hozta a háborús pusztítást. A Budapest elleni első légitámadás után nyilvánvaló volt, hogy csak idő kérdése a nagy vasúti csomópont, a fontos tiszai átkelőhely Szolnok bombázása. Ez nemsokára június 2-án be is következett. A támadásban kb. százharminc négymotoros Liberator vett részt (336), a hatás Tiszapüspökiből nézve is félelmetes volt. Ettől az időtől a háborús pusztítás végleg befészkelte magát környékünkön. Az országszerte ismétlődő bombatámadások miatt Budapestről és Szolnokról jelentős számban érkeztek magánházakhoz rokonok és hozzátartozók gyermekei, akik a támadások elől menekültek. * Az 1936: XVII. törvénycikk nem engedélyez földosztást ott, ahol a lakosok haszonbérlik az uraság földjeit. **A Futura gabonafelvásárlással foglalkozó állami intézmény volt. 156