Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

3. A KÖZSÉG A HORTHY-KORSZAK ALATT (1920 —1944) A falu gyarapodása, az Újtelep kialakulása Az I. világháború után Tiszapüspöki erőteljes gyarapodásnak indult elsősorban belső erőkből. A lélekszám 1920-1929 között mintegy háromszázötvennel, a lakóházak száma pedig 1920-1930 között százhetvenegygyel szaporodott. A gyarapodás feltételeit az 1923. évi föld- és házhelyosztás képezték. Az alábbi táblázat szemléletes képet nyújt a fejlődésről. Évszám Házak száma Lakók száma Férfiak száma Nők száma 1920 393 2261 1092 1189 1925 426 2410 — — 1929 — 2604 — — 1930 564 2437 1233 1204 1931 — 2663 — — 1940 — 2423 — — 1944 613 2478 1229 1249 Források: 1920; KSH. 1923. 88. old. 1925; Jeskó: Közig, tájékoztató lap. Tiszapüspöki. SZÁL. 1929; Schem. Agriensis. 75. old. 1930; KSH: Az 1930. évi népszámlálás. 1931; Schem. Agriensis 77. old. 1940; Schem. Agriensis 94. old. 1944; KSH. Helységnévtár 579. old. A lakóházak számának növekedése különösen akkor feltűnő, ha az 1920-1944. közötti időszakot vizsgáljuk, ebben az időben 220(!) új lakóházat építettek. Ehhez hasonló százalékos növekedés csak a „nagy ugíás'' idején, az 1767-1770. évek között zajlott le. Az építkezések számára új területet kellett keresni, mert az I. világháború végére a legkedvezőbb fekvésű Décsepart és a Velym apart benépesült. Házhely osztás céljára a korabeli település déli széléhez csatlakozó Mélyútköze nevű legelőt jelölték ki, amely a Szatmári Káptalan birtokát képezte. A házhelyigénylők összeírása 1920-ban kezdődött meg, november 12-ig nyolcvanhárom lakos kérvényezte házhely kimérését a képviselőtestületnél. A házhelyigénylők jogosultságát elsőfokon 1921. március 12-én bíráta el a képviselőtestület Az elbírálásnál azonnal hatvanötre olvadt a jogosul152