Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Kovacsóczy plébános a parochiális birtokot ért károkat értékelve kiemelte, hogy csak a lucerna hozott valamelyes hasznosítható termést, amelyet a szárazság idején a gazdálkodók figyelmébe ajánl. (262) 1864-ben a község történetének addigi legnagyobb termése következett be, ebben a jó időjáráson kívül szerepet játszott az is, hogy ekkor törték fel az árvízmentesítés után kaszálónak használt Rét legnagyobb részét. Ettől az időtől a tiszapüspöki gazdák mindenütt szerepeltek, ahol a jó termelőket emlegették. Már előzőleg 1858-ban a törökszentmiklósi mezőgazdasági kiállításon bronzérmet kapott Bot István községi lakos termesztett dinnyéjiért. (263) 1873. június 2-án az ugyancsak Tör'ökszentmiklóson rendezett állami jutalomdíkiosztáson a lótenyésztésben elért eredményeiért Tóth István 4. díjat nyert a kancák versenyében, Hajdú János pedig 1. díjat a hároméves kancacsikók versenyében. A jó szakértelem azonban később is megmaradt, bizonyíték erre egy aranyokmányi amelyet Tiszapüspöki nyert az 1878. december 18-19. szolnoki ipari-t és terménykiállításon. (264) Gazdálkodás a Szatmári Káptalan birtokán. A tagosítás alkalmával a káptalan birtokait is nagy tagokban egyesítették. A 3889 katasztrális hold 1142 négyszögölnyi birtoktestből 2332 katasztrális hold 800 négyszögöl területet 1884-ig a község haszonbérelt. Haszonbér címén huszonegy éven át holdanként és évenként 6 forint és 20 krajcárt fizettek. A har szonbérletet azonban a község 1884-ben végleg feladta. A bérleti viszony megszakadásának oka az uraság hajthatatlansága volt. 1879-től ugyanis csaknem négy éven át mindig belvíz borította a bérleményt (a Nyilast és a Rétet) és így hasznát nem igen látták a gazdák. 1879-ben hatszáz, 1880-ban négyszáz, 1881-ben ugyancsak hatszáz katasztrális hold terület állt belvíz alatt. Az uraság ennek ellenére egy krajcárt sem volt hajlandó elengedni a haszonbérleti díjból. Mivel sem részletfizetéshez, sem a késedelmi kamat mérsékléséhez nem volt hajlandó hozzájárulni, a község 1883. júliusban lemondott a haszonbérelt földekről. Minthogy azonban az uraság bérlőt nem talált — egy évig 1884-ben — a községi gazdáknak felébe adta ki a földet. (265) Ez az előnyös helyzet ekkor véget is ért, mert a káptalan új bérlöket talált. Ebben az időben kezdtek földeket haszonbérelni Tiszapüspökiben balaiak és szajoliak is. A káptalan mintegy 1500 katasztrális hold földjén pedig nagy haszonbérlők folytattak fejlett nagyüzemi termelést. Már 1881-ben* két jól berendezett, nagy épületekből álló majorja volt Tiszapüspökiben Böhm Sá* Az első nagyhaszonbérlő nevét és megjelenésének pontos időpontját jelenleg nem ismerjük. 128