Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Forrás: Berechnungs Protocoll der Siettenweisen Aufnahme. GemeindeTisza-Püspöki. 1859. OSZK. térképtár. Heves és Külső-Szolnok nu A másik alapvető célkitűzés annak megvalósítása volt, hogy a jobbágyok és a földesúr által közösen használt legelőket, erdőket, nádasokat elkülönözzék úgy, hogy külön mérjék a földesúr által használható és a gazdák által közösen használható legelő-, erdő- és nádasrészeket. Az egész művelet egyúttal nagyszabású határrendezés, és birtokbaiktatás is volt.* Habár az intézkedés már 1853-ban megszületett, a gyakorlati munkák nagy huzavonával csak az 50-es évek végefelé indultak meg. Ennek oka az volt, hogy a császári rendelet szelleme lehetővé tette a jobbágyfelszabadítás „újraszabályozását". Békés megegyezésre hívta fel a volt jobbágyokat és a földesurakat. Az egyezkedésre biztosított időt az ügyvédek hada arra használta fel, hogy régi 1771. évi urbáriumot kutasson fel, aminek alapján el lehetett vitatni bizonyos földeket a gazdáktól. A felszabadítás ugyanis utólagos értelmezéssel, csak azokra a földekre volt érvényes, amelyeket a volt jobbágy a Mária Terézia-féle unbárium alapján használt. Emiatt országszerte összecsapásokra került sor (250). Tiszapüspökiben ez nem következett ugyan be, de a tagosítás egyik alapgondolatával itt is szembehelyezkedtek az új gazdák. Nem voltak hajlandók egy tagban kivenni földilletményüket. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a korábbi helyzetnek megfelelően különböző dűlőkben legyenek egyes parcelláik. Erre egyrészt a megszokás ösztönözte őket, másrészt az elemi csapások passzív kivédése, valamint a háromnyomásos termelési mód. A község és a káptalan közötti tagosítási tárgyalások 1859-ben kezdődtek és a békés megegyezés 1860. május 31-én történt meg. így nem került sor „úrbéri per"-re. amely az 1857-ben létrehozott úrbéri törvényszék előtt folyt, ha a felek nem tudtak megegyezni. (251) Az egyezkedésben a káptalant Agárdy Mihály ügyvéd, a községet pedig Dobránszky Kornél szolgabíró képviselte. A községnek azonban volt egy nem hivatalos „képviselője" is Kovacsóczy István helybeli plébános személyében. Nagy érdeme, hogy nem került sor úrbéri perre és közbejárására a tagosítás nagyjában egészében a gazdák kívánsága szerint zajlott le. Miben kerülhetett volna sor vitára? Abban, hogy ki melyik határrészen kapja a birtokát, közelebb-távolabb, jobb-rosszabb minőségű termőtalajon, esetleg árvíznek kitett területen. Az egyezség következtében a gazdák saját kívánságuknak megfelelően, az általuk eddig művelt részeken kapták földjeiket. A káptalan pedig 433 katasztrális holdat az árvízjárta Nagyszög-szigeten, 1602 katasztrális holdat a Farkasdombon és környékén, kb. 1000 katasztrális holdat pedig az esetleges árvíznek kitett Décsében, a balai laposon. A parochia, a plébános és más kiváltságosoki földjét a Csikostóban mérték ki. Egyik utódja meg is rótta Kovacsóczyt ezért a községi História domusban. * A pátens módosította is az 1848. április 7. törvényt és a megváltást állami kártérítéssel rendelte el. 124