Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Bírók és törvénybírók: 1855. — 1858 Hajnal Mátyás 1858. II. 1 — Kozák Mihály I860. — 1862 Telek János 1862. I. 12 — ör. Polgár Imre 1864. Polgár Imre 1868. I. 12 Telek János 1870. Polgár Imre 1872. Polgár Imre 1875. Tóvizi Imre 1878. XI. 29— Tóvizi Imre m. h. 1879. ör. Polgár Imre 1885. Benedek József 1888. — 1889 Benedek Imre 1889. — 1892 Benedek Imre Kozák Imre tb. Tóvizi Imre tb. Benedek József tb. Czakó Pál if j. Czakó Pál tb. 1892. — 1900 Sz. Tóth János Források: SZÁL: TKKJ 1. kötet 1889—1893. 2. kötet 1893—1901. az egyes jegyzőkönyvek bevezető részei. TET. 1850—1900. évek közötti bejegyzései. Lásd még a 248. és 249. jegyzetet. Gazdasági élet, birtokviszonyok A szabadságharc bukása után — habár egyes vidékeken kezdték követelni az úrbéres szolgálatokat — a szabad gazdálkodás azonnal beköszöntött. A volt jobbágyok számára ez feltétlenül előnyös volt, mert minden erejüket a saját földjeik megművelésére fordíthatták. A földesúri gazdaságok azonban általános válságba zuhantaik, mert földjeiket nem tudták műveltetni. Ennek egyik oka volt, hogy a személyes szabadságukat visszanyert zsellérek — mostmár cselédek és napszámosok — az országszerte megindult nagyobb építkezések felé orientálódtak. A megindult út-, vasút-, gátépítések, vízszabályozások, mint jól fizető helyek mágnesként vonzották magukhoz a jobbágyi kötöttségektől már mentes munkásokat. Másrészt pénzhiány miatt fizetésképtelenek voltak a földesurak, így nem tudták magukhoz kötni azt a munkaerőt, ami szükséges lett volna földjeik megműveléséhez. A válság hulláma azonban az új gazdákat is érintette, mer,t a beveze119