Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

1. TISZAPÜSPÖKI A XIX. SZAZAD MÁSODIK FELÉBEN (1850 —1900) A település fejlődése A szabadságharc leverése után a győztes ellenforradalom bosszútól lihegett, a szabadságharc volt vezetőire halál, börtön és száműzetés várt. Az elért vívmányokat a jobbágyfelszabadulás kivételével felszámolták. Gazdasági téren azonban gyorsütemű fejlesztést valósítottak meg. Vidékünkön nagy építkezések kezdődtek: a tiszai kanyarok átvágása, árvédelmi töltések építése, később a Szolnok-Debrecen, még később a SzajolHódmezővásárhely vasútvonal lefektetése. A korban kialakult gazdaságföldrajzi változások következtében olyan feltételek alakultak ki környékünkön, amelyek később negatívan hatottak Tiszapüspöki fejlődésére. A Tisza szabályozásával máshol jobb átkelőhelyek jöttek létre, a vasutak kiépítésével a Tisza lényegesen veszített szállítóút szerepéből. Megszűnt 3. község körül a kettős vízivédővonal is, amelyek közül a külső víziakadályt a Tinóka, a belsőt pedig a Karcsú képezte. Ezzel megszűnt a belterület időnkénti sziget* jellege is. A szabadságharc bukása után — az ismert politikai események mellett — még más nehézségekkel is meg kellett küzdeni a lakosságnak. 1853ban árvíz, 1856-ban tűzvész, 1857-ben jégverés, 1863-ban pedig példátlan szárazság pusztított. Ennek ellenére a korszak ötven éve alatt a lakosság lélekszáma megháromszorozódott, a lakóépületek száma pedig harminckilenc év alatt százharmincnyolccal szaporodott. Ezáltal új utcák alakultak ki Az új utcákat hivatalosan 1900-ban nevezték el Jókai Mór, Hunyadi János, Petőfi Sándor és Verbőczy István utcának. (206) A fejlődést bizonyító számadatok: Évszám Lélekszám A lakóházak száma 1851 794 139 1857 1013 — 1861 1216 — * A Tisza szabályozása és a Karcsú áttöltése előtt az árvíz mindig pótolta a Karcsú kiszáradt vizét, így a község belterülete szigetként emelkedett ki környezetéből. Az árterületi homokdomb Velyma nevű része az ártól mindig mentes volt. 107