Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről – A Damjanich János Múzeum közleményei 25. (1970)
I. FEJEZET A TEVÉKENYSÉGI FOLYAMAT SZERKEZETE ÉS FŐBB TÍPUSAI A társadalomnéprajz vizsgálatának tárgya, rendszerének alapja az ember társadalmi tevékenysége. A tevékenység szót, melyet tudományos fogalomként szándékozunk bevezetni a néprajzba,, az eredeti« közszói .jelentésében használjuk, s nem ruházzuk fel más jegyekkel, mint amit a közszó kifejez. A magyar tevékenység szőt a finnugor te-,-tev— tore vezethetjük vissza és ez a jelentése, amelyet, a tő kifejez, őrződött meg napjainkig változatlan jelentés tartalommal. 1 Jelentése : "tevés, cselekvés, csinálás." Ebben az értelemben te hát, ha a társadalomnéprajz egy paraszti /népi/ közösség tevékenységét vizsgálja, akkor kutatásának tárgya a vizsgált közösségnél egy meghatározott időben létrejött, több ember, vagy embercsoport gyakorlatát jelentő, azaz társadalmi jelenségként megnyilvánuló emberi cselekvések összessége. A hagyományos népi kultúrát kutató néprajztudomány részét alkotó társadalomnéprajz nem kíváncsi tudományos szempontból valamennyi ilyen cselekvésre, hanem csak azokra,amelyek hagyoaányosak , azaz a társadalmi érvényüség mellett még egy sajátossággal rendelkeznek : a rendszeres ismétlődéssel, mint meghatározó jeggyel. Ha a közösség öszszes tevékenységének és a hagyományos tevékenységeknek az egymáshoz való viszonyát sematikus ábrán szemléltetjük, mondanivalónk kézzelfoghatóbbá válik s a közösség összes tevékenysége v egyéni társadalmi egyszeri rendszeresen ismétlődő