Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről – A Damjanich János Múzeum közleményei 25. (1970)

I. FEJEZET A IÉPRAJZTDDOMÁHY HELYE A TUDOMÁNYOS MUNKAMEGOSZTÁSBAN Ahhoz, hogy a formálódó társadalom néprajz, jellegét és lényegét helyesen ragadhassuk meg, mindenek előtt meg kell vizsgálnunk, hogy magának a néprajztudománynak mi is a kutatási területe« célja, módszere.. Meggyőződésünk ugyanis mint éppen az előző részben kifejtett elméletek igazolták is, hogy a társadalom néprajzot csakis magából a néprajztudományból bontakoztathatjuk ki és magyarázhatjuk. A néprajztudomány mibenléte, területének és módszereinek körvonalazása viszont csak ugy lehetséges, ha más szaktudományokhoz viszonyítjuk. Az- objektiv valóságot az ember kezdettől fogva azért vizsgálta, elemezte, kutatta a tudomány eszközeivel, hogy a természeti és társadalmi valóság jobb megismerésével saját életkorúimé nyein javítson» A tudománynak tehát egyetlen nagy célja van, maga az ember. A különböző szaktudományok ilyen értelemben az emberi igé nyék történetileg kialakult megtestesüléseinek foghatók fel, s mint ilyenek azt fejezik ki tárgyukkal, hogy az emberiség; története során milyen igényekkel lépett fel a valósággal szemben. A tudomány tárgya olyan összefüggés-komplexum", melyet az ember saját életének szempontjából fontosnak tart, meg akar ismerni. Éppen ezért a tudományágak, tudományterületek nemcsak az állandóan, növekvő ismeretek könyebb befogadása érdekében, tehát praktikus célból alakultak ki, hanem azért is, mert a történelem, a történelmi gyakorlat az -emberi társadalmat uj és uj feladatok elé állítja, s olyan összefüggések, melyek a valóságban eddig is meg voltak, de nem tudtunk róluk, fontossá válnak a megismerés során -•38 -