Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről – A Damjanich János Múzeum közleményei 25. (1970)

szervesen be lehet ágyazni a társadal ómba,, azzal magyarázni lehet, s a kultúra e két már ismert oldalának a tipológián nyugvó rendszerét egy társadalmi fejlődési folyamatba illesztve egységként lehet felfogni. A későbbi kutatók ugyan szállítottak értékes adatokat e felismeréshez, egymástól meglehetősen függetlenül. Ehhez a felismeréshez éppen ezért egészen más utón, a marxista elmélet megismerésével jutott el gyakorlatilag a magyar néprajz. Ha a vázolt és mérlegre tett három irányzat tanulságait, értékeit a magunk szamara e rövid szemle után leszűrni kívánjuk, elmondhatjuk, hogy az elsőként tárgyalt egyetemes néprajzi oldalról indult irányzatokból egy igen fontos elvi tanulságot nyertünk. Ez pedig a kultúra olyan egységként való felfogása» amelyben nem különülnek el a tárgyi és szellemi produktumok, a társadalom egész mozgása, hanem elválaszthatatlanul egységbe olvadnak. Nekünk is ilyen módon kell értékelnünk a kultúrát, de ennek az egységnek a felfedésére külön metodikát kell kidolgoznunk, olyat, amely a differenciált paraszti társadalom differenciált kultúráját, annak kapcsolatait lényegileg tudja a szemlélet alapján megragadni. A másik irány e módszer lényegét, kialakítandó metodikánk alapját fedte fel : A kultúra egységes szemlélete a differenciált társadalmakban csakis a társadalom- mozgás törvényeinek ismereté-» ben vizsgálható. s a kultúra egészének, fejlődésének rajzát a társadalmi fejlődés alánján adhatjuk meg. Ez az alapelv azonban csak a módszer lényegét jelenti, de nem ad metodikát, hogy megragadjuk vele az előttünk lévő anyagot. A harmadik irány a metodika útját jelöli ki. A néprajz által többé-kevésbé kialakitottnak tekinthető társadalom néprajzi tipológiát, mely a felszínen jelentkező csoportokat foglalja rendszerbe, tovább kell differenciálnunk, s meg kell keresnünk azokat a mögöttes mozgató rugókat, erőket, melyek ezeket a felszíni jelenségeket létrehozták, életben tartják. E mögöttes erők természetét meg kell ismernünk, és a lehető legfinomabb rendszerré alakítanunk

,' olyanná, hogy azok hasonlóak legyenek a tárgyi és szellemi népraja rendszeréhez. A néprajz már kimunkált területei így ekvivalens nó-