Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről – A Damjanich János Múzeum közleményei 25. (1970)
ként kezel,1ük [1t a ezért magán. &z emberen végrehajtott cselekvéseit nem agyágiaknak» hanem társadalmiaknak tekintjük. Ez esetben tanát a folyamat egyértelműen í h >-** >-*•'• Meg kell jegyeznünk, hogy előfordulhat olyan eset is, amikor társadalmi inspiráció létrehozta reális , vagy irreális akció tár— gyiasult produktumot eredményez. Pl. valaki kifarag, vagy kifaragtat elhunyt hozzátartozója számára egy fejfát« s azt felállítja a síron. A felállítással lezárult az akció t vagyis egy kész tárgyi produktummal. Csákhoz az inspirációban megjelölt cél nem a fejfa telállítása» azaz a tárgyi produktum létrehozása volt eredetileg» hanem a halotthoz füzSdS kultusz, mint folyamat. A fejfa csak a kultusz eszköze, s további kultikus cselekedetnek kell hozzáfüződnle, melyek azonban elmaradtak. A felállítok befejezettnek vélték ezzel az'akciót, s nem vitték végig, lényegében csak egy mozzanatát, motívumát hajtották végre a halottkultusznak. Ez esetben tehát pusztuló szokással állunk szemben. A folyamat, a tevékenység bár teljesnek látszik, mégis csonka % h > *r > P a h > A ir> P a Miután megvizsgáltuk a tevékenység három alkotó elemének 1 az inspiráció— akció- produktum viszonyának valamennyi eshetőségét, összefoglaló táblázatban közöljük az eredményt. Ez feltünteti azokat az eshetőségeket is, amelyek arra vonatkoznak'» mikor kihalt, nem gyakorolt tevékenységi maradvánnyal van dolgunk, azaz maga a tevékenység már nem zajlik le, csak emléke, valamely maradványa él. Az alkotó elemek viszonya alapján kapott eredményt szembesítjük a korábbi, tapasztalati alapon, anyagunk elemzése során kialakított kategóriákkal és megnézzük, hogy melyik melyiknek felel meg. 90 -
