Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

so adódé alkalommal ki is léptek a közösből,

A Lenin tékát nem volt átjáróház

s de az illetékesek még-ezt a tsz—t sem .kedveltették meg a falu népével. Az illetékesek azért küldték az ipari munkásokat a tsz segítségére, hogy idejében végezzék el a soros munkákat a közös gazdaságban. Ugy vélekedtek, hogy nem az ember, inkább a gé— pi segítség^ az iga, a jószág hiányzik a tszből. Valóban i a régi uradalmakban 15-2.0 család a nyáron az időszaki summás népesség látta el a mezei munkát a 3—4*ooo holdon, Az illetékesek tehát alig törődtek a szövetkezés alapvető köve-* telményeivel. Az is igaz, hogy a háború tizedelte meg az állatállományt s a mezőgazdasági gé— péket. De'talán éppen ez indokolta volna a szö— vétkezést. Az igauzsora* a szegénység. A meggyőzést adminisztratív módszerekkel pótolták.Ez a módszer még az agrárproletár Lenin tsz fejlődését is hátráltatta. A falusi közösség ugyanis nem szabdalható részekre. A középparasztokat ért bántalmak a szegényparasztokat Is érintették, mert a nagycsaládos кözépparaszí holnap agrárproletár rokonságot jegyezhetett, vagy két dolgos 15—15 holdas fiatal házasságát vélt "kulák" határok —szabályok akadályozták. Félreértés ne essék, a 22oo tiszaföldvári szegényparaszt telekkönyvi betét nélkül is ismerte a népet nyomorító nagygazdákai, a zsiros basapa«* rasztokat/ Azt azonban nem Jó szemmel nézte,, hogy a bizonytalanság köp-enyével terítsék be a községet.Másrészt a hatóság unos—untalan, beleavatkozott a tsz életébe. A sarkad! Lenin tsz krónikása jegyzi meg ; n az 1951-ben kezdődött erőszakos szövetkezeti fejlesztés röviden éreztette kedvezőtlen hatását.

n Tiszaioldvárott pedig arról szólhatok s bogy a hatóság felsőbb pen- 79