Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

zött van. Amaz a régi történelemről beszél némi sóvárgással a régi idők iránt és némi bánattal amiatt, hogy azok a nehéz, de szép idők elmultak. Ez a munka, amit most kezébe vesz az olvasó, éppen ellenkezőleg г a legújabb történelemről szól és azzal a felbuzdulással, hogy ime». ilyen szé pen és emberségesen alakul a jelen, s bontakozik ki a jövő. Éppen csak a hangvétel hasonló, de ez az

f ami jóizü, érdekes és élvezetes. A magyar irodalom-« ban oly sajátságosan megizesedett krónikák hangján szól a szerzőj s ezzel régi időket idéz, de a mai életről szól, ami igy kétszeresen is érdekessé válik. Magában véve sem érdektelen, de még izgalmasabb lesz azáltal, hogy a történelmünkbe messze visszahangzó krónikák modorában adja elő. Ez az előadásmód magában véve is érdekes. De még érdekesebbé válik, ha azt is meggondoljuk, hogy -2 -