Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

tünk, Á Vezér nevű tenyészbika senkit nem enge- • dett a közelébe

s csak kezelőjét Juhász. Andrást. A bika egyik alkalommal elszakitotta a kötelét és addig nem mertünk, még látótávolságra se merészkedni,, mig Juhász haza nem jött. Juhászt később kizártuk a tszcs—bői, nehezen is sikerült az uj bika-kezelőnek megbarátkozni a Vezérrel» Ezért félve attól, hogy előbb-utóbb emberi áldó« zatba kerül a Vezér gondozása, vágómarhaként el-* adtuk, *- ADózsa tszcs, amikor kezdett, semmije nem volt. Az egyesülésig gyarapodott 7 lóval

$ 4 ökörrel,. 22-24 db tehénnel és лövendékmarhával

s 1 db tenyészbikával, 2 db tenyészkannal* 16 db. • mangalica anyakocával» 1 db tarka anyakocával, 4o db süldővel, — Miből éltek az emberek ? — Az. első esztendőben a talaj nem volt elő—, készítve a répatermeléshez, a munkaerőnk igen gyenge volt. A szövetkezet nem tudott fizetni, igy az emberek elmentek napszámba, bérmunkára. Az első gazdasági évben búzát termeltünk a fejadag biztosítására, s répamagot, lent, gyapotot, napraforgót, kukoricát és árpát. A helybeli földműves szövetkéz et nem nagyon segitett. Emlékszem, a tejből kapott pénzből a "maszek'* hentestől vásároltam szalonnát, amit természetbeni juttatás cimén mértünk ki a tagóknak /18/. A földművesszövetkezet elég nagy gépparkkal rendelkezett /traktorok, cséplőgépek,

stb./ A mi szövetkeze— tünknek is volt egy rossz traktora, de még arra sem méltattak bennünket, hogy megnézzék, rendbe lehetne-e hozni, vagy sem. Később öntödébe vitték el, mivel mindenki olyan csavart vitt el róla, ami tetszett neki l Sokkal nagyobb segítséget kaptunk, a szomszéd község /Cibakháza/ gépállomásától, névszerint Magos főgépésztől és Ihring Pál főmezőgazdásztól. A helyi földműves«"