Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

gazdasági erejét vizsgálgatom. Ez meg azért esedékes,, mert a háborúban, vagy a felszabadulás után született termelőszövetkezeti tagok nem ismerik az idősebb szövetkezeti emberek hajdani anyagi életét. Másrészt a Lenin tsz változásait és fejlődését meg sem érthetnok a régebbi tiszaföldvári mezőgazdasági adottságok summázása nélkül. Valóban 1935. február havában a 12 ezer lakosú Tiszaföldvárott 11,926 sertést, a 14- ezer lakosú Kunszentmártonban 7918, a lo ezer lakosú bihari Komádiban-8964 sertést számoltak, A parasztemberek jószágból és az almáskertekből pénzeltek Tiszaföldvárott. Ráfizettek a búza termelésére, s nem számi-r tották fel a sertéstenyésztés, a tartás és a hizlalás munkabér költségét

r mert ugy gondolták, hogy a munka nélkül töltött őszi-téli időt ráadásul adja a jóisten. Amikor a búza ára 6 pengőre esett a bolettás idő következett, a tiszaföldvári summás és mezei munkás nem a búza árát, de az évi kenyér adagját figyelte. A gazda nem fizetett adót, s várta a végrehajtót, A pénztelenség külön helyzetet teremtett. Kovács Péter 5 holdas gazda például az igények növekedését ostorozza a községi kupaktanács*ban /Э/'Л gazdasági-válság okát a gyerekek isko láztatásában keresi. Nem kell a polgári iskola hirdeti - ,;mert aki tanul- nem akar paraszt lenni. Ilyesfélét hirdetett a tiszaföldvári uraság isi A kapitalizmus szülte bajokat szellemi vaksággal, párosították t Aztán pedig ugy segítettek magukon, hogy denaturáltatták a búzát s azt a jószággal e~ tették fel. Az éhezőkkel alig törődtek. A Szolnok megyei alispán kubik -közmunka ellenében havi lo kg buzasegélyt engedélyezett д nélkülözőknek /lo/. Az^állattenyésztés volt tehát az utolsó szalma«' szál

% amibe a szegényember megkapaszkodhatott»Az. un.^szegényember malacái~d±sznaját

n / a kisebbik - 36 -