Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

A fényesedő számok mérhetetlen emberi vál­tozást takarnak. Jól élnek a hajdan volt béresek, cselédek, mezei munkások maradékai Tisxaföldvárott. Csak hát a tagság anyagi jólétét nem követi д szel­lemi élet nagyobbarányu jobbulásal Eüélkül pedig félszemű óriás a nép ! 14, A sza badidő Lányok várakoznak a buszra, Nézegetik az uj üvegpalotát, a gimnáziumot, s a közeli öregteme­tőt. Odébb cseréptetős parasztház. Csinos fiatal« asszony forgolódik a konyhaajtóban. — Az uram a tehenet legelteti - igazit a la­posba, a patak partja felé. A patakot a tsz me­legágyát is szolgáló, termálvíz táplálja. A nap veresre festi a lugasszőlő levelét, — Berci László ? — En vagyok ... Berci hazafelé hajtja a nagytőgyü tehénéi. — Ilyenek a földvári tehenek 7 Berci «ez a kerekképü, javakorabeli zsellér— ivadék érti a Móricz Zsigmond teremtette szójáté­kot. — Húsz literes *» hunyorit. — Maradjunk a tejnél, a tehénnél. — 72oo forintot kapok a borjúért, 8000 fo­rintot a tejért. — Hát a koca ? ' -* Háromezer forintot "fial"... -—Ezt nem értem. • «-. A szaporulatból piac ólok, de marad is ma-« lac. Öt süldőt nevelek. Az is háromezer forint. Aztán a tsz járandóság. Évente 5©~£>o ezer forint. Berci beköti .a tehenet az istállóba. Belépünk a konyhába. Gáz, villanytűzhely,olaj­kályha, porszívó, mosógép vidítja a tésztát sütő asszonykát. - 238 -

Next

/
Thumbnails
Contents