Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

Sz a busz öt óra után pásztázza véges—régig a tiszaföldvári nagyfalut, A lányok, az asszonyok, a legények, a férfiak az utcájuk végén kerülnek a busznak. Zsuzsi jókedvűen dalolt a buszon, s a tanyán i s » - Azután hát ki történt ? - kérdezte később a h ivatalos hivat álnok. - Kakas ment ' az utón. - lem baj ... *- De belém csipett ! - Az baj ! Aztán ? - A kakas után futottam, A kakast utóbb aztán megfogtam, A földhöz, vágtam. Mérgemben agyonütöttem , - A szólás-mondásért, vagyis a kakascsipés okozta szégyenpírért* a bosszúságért ? - kérdem én. Merthogy a kakascsipésen már vagy hatszáz esztendeje, hogy szives.en nevetnek a földvári legények. . . Zsuzsi a biráit nézte, A fegyelmi bizottság tagj ait. - A kakas , . . - Szemtelen volt, - De a tsz kakasa, volt, - Akkor is. *- A kár. , . •— Megtér item, meg én ... Zsuzsi fizetett, mint az öreganyja korában a kakaskodó katonatisztek... írva vagyon tehát, ahol vagyon t Zsuzsi meg a korabeli tsz kakas hitös története..« Az eset okulásul is szolgálhat a maradéknak. A kortárs pedig ilyesfélét jegyez a történés végére : Zsuzsi uraságot szolgáló öreganyja hajdanában dehogyis merte volna a földhöz vágni a tiszaföldvári határt-uraló báró ur csipős csőrü kakasát, - 213 -