Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

Az 1946-47* esztendőben a szegényparasztok földmüvesszövetkezete miitrágyát is biztosított a tagságnak. Tiz mázsás holdanként! termést takarítottak be ! De a földmüvesszövetkezet — felsőbb Titas itásra — a gépállomásnak adta át a traktorokat. Á tiszaföldvári szegényparasztok földművesszövetkezete különben cserekereskedelemmel is foglalkozott, Az Országos Földbirtokrendező Tanács a mezőgazdasági termelés előmozdítására az ujgazdák és az ipari üzemek között csereakciót szervezett. A tiszaiöldvári földmüvesszövetkezet az ügyet felkarolta. Szükségük volt rézgálicra, sóra^ pétrole-'— шага, ruhaneműre J talpra» oltóanyagra,- ezek fejében tengerit, búzát, tojást, babot szállítottak a városba. Ez a cserekereskedelem jól szolgálta az ujgazdák élését, annyira, hogy a később - 1948—

ban alakult Lenin /Dózsa/ tsz-ben is rendszeresen osztottak sót, petrolt és cipotalpatî Amikor meg a magyar pénz, a pengő, forintra változott — a cukorgyár segítségével taKottak fenn traktorokat, fizették a gépészeket. A cukorgyár a rendes szántásdijon felül holdanként 5 forint prémiumot fizetett ki a gépészeknek, 1944—1947*években az országa s benne Tiszaföldvár parasztsága előbbre nem. nagyon léphetett, mert a kolhozéilenes hírverés hatására ellenségesen tekintettek, a fejlettebb fokú termelőszövetkezeti kezdeményezésekre. A mezőgazdasági hitel teljes hiánya a külterjes parcellagazdálkodás felé tolta a saját földjén látástól vakulásig dolgozó agrárproletárokat,, a párholdas szegényparasztokat. Sajnos a politikai harc Szolnok megyében nem kedvezett a szövetkezeti, mozgalomnak«, A megyei földhivatal addig zargatta a tiszaföldvári földművesszövetkezet vezetőségét /tudván-tudták, hogy az ujgazdák bástyája/, mig 1947-ben a szövetkezet le nem mondott a határbéli két kastélyról. - 15